Századok – 1891

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Rómer Flóris emlékezete 177

180 RÓMKR FLÖRJS ságot megtisztelte volt, útja élményeit és benyomásait inegörökíté. Úgy tetszik, mintha évszázadok folytak volna le azóta, hogy letűnt az a nagy alak, kiben nem tudjuk, vájjon az ideális lelkesedést, vagy az igénytelen szerénységet csodáljuk-e inkább? Mikor 1831. ápril 8-ikán a gönyői gőzhajóállomáson partra lép, senki sem várja, senki sem üdvözli őt. Egy kereskedő útitársával közösen fogadja föl a szekeret, mely Győr városába viszi. A szent Benedek-rend háza előtt leszáll és belép. »Megnevezém magamat a konyhamesternek— írja — és az úgy fogada, mintha én is a szent Benedek fia volnék, mert Guzmics elkészítette utamat. . . . (Társai) annyi jósággal jövének elémbe, amennyit még Guzmicsom barátjainál is sokaltam. Aszerint találám magamat közöttök, mintha mindig együtt éltünk volna.« Másnap Pannonhalmára megy. Mihelyt a monostor ablakából megpillantják — úgymond — Guzmics »a barna hajú kis barát, rohant fehér hajú kis barátját megölelni.« Csakhamar —- beszéli folytatólag -- »Guzmicsnál jöttek össze az ő szorosb barátai, kik engem az ehez írt minden levelemből ismertek, s arra kényszerítettek, hogy nézném őket viszont én is régóta ismert barátimnak.... Elteltem irántok tisztelettel, bizodalommal ; mert láttam, hogy itt gondolkozó, tanuló, meleg lelkek közt vagyok.... Oly sok új és nagy ideát kaptam, hogy felejtém a magamét.« A komoly eszmecserét naiv, idylli szórakozások szakították meg. »Ohajtám — írja — hogy a monostor kertje tartsa fenn ittlétem emlékezetét. . . Egy aylanthus kérgére a Guzmics betűjét, egy fekete nyáréra a Szemeréét, egy gleditscliiára a magamét. . . metszettem ... Akarom, hogy Pannonhalma ne felejtse hogy látott. Klopstock nem tartá illetlennek, egy-egy fát avatni magának és azoknak, a kiket szerete. Mely igen nem boldog, a ki mindig bölcs.« Kezdetben a főapát vendége. Ez elutazni kényszerűivén, Guzmics közié Kazinczyval a szerzetesek azon óhajtását, hogy ') Kazinczy utja Pannonhalmára,Esztergomba, Váczra. (Pest. 1831.)