Századok – 1891
Könyvismertetések és bírálatok - T. G.: Ulpia Trajana. (Irta Király Pál ism.) 147
TÖRTÉNETI IRODALOM. 149 szomját ű is féken tudta tartani. Szerencsére Marcus Ulpius Trajanust, a birodalom legkitűnőbb katonáját adoptálván, az Kr. u. 98 januárjában tényleg örökségébe is lép. Trajan a beavatás ünnepélyességeit elhalasztva, a Rajna mellől azonnal az Al-Duna mellékére siet s csak miután a helyi viszonyokkal ott kellően megismerkedett s magát a teendőkre nézve tájékoztatá : gondol az instellationalis ünnepélyességekre. Decebal az idők változását csakhamar érezni kezdi. Az évi adó következő része helyett a Vaskapu mellé útépítő katonák érkeznek s Pannoniából, Moesiából a helyőrség hirtelen Dacia felé összpontosúlt. A készülődések hírét ő se fogadá tétlenül. Saját alattvalóinak fegyverbe szólítása mellett a szomszédos burok, sarmaták, germánok, suebek szövetségét is sietett kieszközölni, sőt hírnökei Parthia Pacorus királyát is actióra bírták. Mindkét részen elkeseredett összemérkőzésre készülődtek. Trajan loi tavaszán körűlbelől nyolczvanezer főnyi haderővel lépi át a Dunát s Tapaenál (valahol Karánsebes tájékán) oly véres küzdelem várja, hogy maga is több napi pihenő után szedheti össze annyira serege romjait, hogy a hunyadmegyei Vaskapun át a királyi Sarmizegetusára vethesse magát. Decebált a gyors vereség hódolatra kényszeríti s ugyanazon súlyos hűbériség alá jut, minő alatt már egy évszázad óta nyögtek Judaea királyai. Azonban alig zajlottak le Rómában Trajan fényes diadalmenetének ünnepélyességei : Decebal barczi trombitái ismét megharsannak. Mindenekelőtt a Tisza-Duna közben lakozó jazygokat, »Róma barátait« igyekezett ellenfelének támogatásáért megfenyítni. A jazygok által allarmirozott Róma tiltakozását pedig a daciai helyőrség lemészárolásával és elűzésével viszonozta. A büszke Róma e nyílt kihívást újabb hadüzenettel kénytelen megtorolni s 105-ben Trajan az előbbinél sokkal nagyobb és félelmesebb haderővel szállja meg Dacia szorosait. A túlerő láttára Decebal ingadozó szövetségesei is elrettennek s ő hű dákjaival végsőig küzdve, utoljára kardjába ereszkedve kerüli ki a szolgaság gyalázatát. Trajan párját ritkító ünnepélyekkel örvendez Rómában a szilaj ellenfél eltiprása felett, s a Forum Traiauumon felállított colunnia Traiana (Trajan oszlop) máig látható domborniűveibcn örökítteti meg a véres háború lefolyását. Ez az oszlop pótolja a Julius Caesar példájára szerkesztett emlékiratok elvesztését is s annyi század múlva még mindig híven illustrálja a hosszú hadmenet borzalmait. Róma a hódításnak két okból örülhetett kiválóképen. Először, mert aldunai határainak legfélelmesebb háborgatóját lábainál látta ; és másodszor, mert Dacia természeti kincseit s