Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - T. G.: Ulpia Trajana. (Irta Király Pál ism.) 147

TÖRTÉNETI IRODALOM. 149 szomját ű is féken tudta tartani. Szerencsére Marcus Ulpius Trajanust, a birodalom legkitűnőbb katonáját adoptálván, az Kr. u. 98 januárjában tényleg örökségébe is lép. Trajan a beava­tás ünnepélyességeit elhalasztva, a Rajna mellől azonnal az Al-Duna mellékére siet s csak miután a helyi viszonyokkal ott kellően megismerkedett s magát a teendőkre nézve tájékoztatá : gondol az instellationalis ünnepélyességekre. Decebal az idők változását csakhamar érezni kezdi. Az évi adó következő része helyett a Vaskapu mellé útépítő katonák érkeznek s Pannoniából, Moesiából a helyőrség hirtelen Dacia felé összpontosúlt. A készülődések hírét ő se fogadá tétlenül. Saját alattvalóinak fegyverbe szólítása mellett a szomszédos burok, sarmaták, germánok, suebek szövetségét is sietett kiesz­közölni, sőt hírnökei Parthia Pacorus királyát is actióra bírták. Mindkét részen elkeseredett összemérkőzésre készülődtek. Trajan loi tavaszán körűlbelől nyolczvanezer főnyi haderővel lépi át a Dunát s Tapaenál (valahol Karánsebes tájékán) oly véres küzdelem várja, hogy maga is több napi pihenő után szedheti össze annyira serege romjait, hogy a hunyadmegyei Vaskapun át a királyi Sarmizegetusára vethesse magát. Decebált a gyors vereség hódolatra kényszeríti s ugyanazon súlyos hűbériség alá jut, minő alatt már egy évszázad óta nyögtek Judaea királyai. Azonban alig zajlottak le Rómában Trajan fényes diadalmene­tének ünnepélyességei : Decebal barczi trombitái ismét meghar­sannak. Mindenekelőtt a Tisza-Duna közben lakozó jazygokat, »Róma barátait« igyekezett ellenfelének támogatásáért megfe­nyítni. A jazygok által allarmirozott Róma tiltakozását pedig a daciai helyőrség lemészárolásával és elűzésével viszonozta. A büszke Róma e nyílt kihívást újabb hadüzenettel kény­telen megtorolni s 105-ben Trajan az előbbinél sokkal nagyobb és félelmesebb haderővel szállja meg Dacia szorosait. A túlerő láttára Decebal ingadozó szövetségesei is elrettennek s ő hű dákjaival végsőig küzdve, utoljára kardjába ereszkedve kerüli ki a szolgaság gyalázatát. Trajan párját ritkító ünnepélyekkel örvendez Rómában a szilaj ellenfél eltiprása felett, s a Forum Traiauumon felállított colunnia Traiana (Trajan oszlop) máig látható domborniűveibcn örökítteti meg a véres háború lefolyását. Ez az oszlop pótolja a Julius Caesar példájára szerkesztett emlékiratok elvesztését is s annyi század múlva még mindig híven illustrálja a hosszú had­menet borzalmait. Róma a hódításnak két okból örülhetett kiválóképen. Először, mert aldunai határainak legfélelmesebb háborgatóját lábainál látta ; és másodszor, mert Dacia természeti kincseit s

Next

/
Oldalképek
Tartalom