Századok – 1891

Értekezések - HODINKA ANTAL: Chmielnicki Bogdán. Tanulmány Kostomarow munkája alapján - 124

CHMKLYNIOZKU IlOfillÀN. 137 őt a segélyükre siető tatároktól. De nyolcz nappal a béke megkötése után a kán roppant seregével találkozott Rákóczy hadainak maradványaival s szétverte úgy, hogy ez 500, mások szerint 400, ') sőt egyesek szerint csak 300 emberrel2) nehezen tudott megmenekülni s ekkor is csak Lubomirszky jóakaratából. Fővezére, Kemény, fogságba került.3) De hazájában sem menekült meg a kalandhajhász j, borzasztó végtől. A porta megfosztotta őt Erdély trónjától alattvalói megelégedésére, kik rossz- szemmel nézték lengyel hadjáratát, mert e miatt úgy a lengyelektől, mint az osztrákoktól sokat szenvedtek. János Kázmér élve a tatárok győzelmével, visszafoglalta Krakkót. A György vezérlete alatt álló seregben, épugy mint a Zsdanovicséban, lázadás ütött ki; a közemberek föltámadtak vezéreik ellen. Soká nem tudták, hová vezetik őket. Azt mondták nekik, hogy a tatárok ellen vannak küldve. Ugy is volt, és bár a hetmán Rákóczynak szükség esetében csakugyan segélyt akart adni, de a tatárok, a lengyelek szövetségesei, Rákóczynak ellenségei voltak. A czár Zselyabuzsszky Iván követe által leveleket küldött Zsdanovicsnak és Rákóczynak. Az előbbinek azt parancsolta, hogy hagyja ott Rákóczyt. az utóbbinak pedig tanácsolta, hogy hagyjon fel az ellenségeskedéssel. A követ azt jelentette a czárnak, hogy Ukrainába érve, sehogy sem tudott végére járni, hogy Rákóczy és Zsdanovics hol találhatók, hogy csak találomra já rt-kelt s homályos útbaigazítások szerint Podoliában bolyongva, július 10-én Kapusztina Dolina mellett találkozott a Chmelyniczky által küldött hadosztálylyal. A követ kérte, hogy Rákóczyhoz vezettessék. Kovalevszky aszaul a parancsnok nevében biztosította őt, hogy senki sem tudja, hogy merre van Rákóczy; mivel azonban hirlik, hogy a lengyelek betörtek országába s anyját elfogták, ő (az aszaul) azt hiszi, hogy már otthon van, de őt (a követet) nem vezettetheti oda, mert a tatárok háborúskodnak az oláhokkal s Rákóczy országába nincsen átjáró. Azt tanácsolták tehát Zselyabuzsszkynak, térjen vissza s várja meg a biztos híreket Korszunban. A czár követe Korszunba visszatérése után megtudva, hogy Zsdanovics kozákjai elhagyták Rákóczyt, ismét fölkeresésére indult ennek, hogy kézbesítse neki a czár levelét. Jul. 20-án ismét találkozott a kozákokkal s újból követelte, hogy vezessék őt Rákóczyhoz, ki akkor a kozák tábortól 25 versztnyire állott, Mezsibozse mellett. Azt felelték neki, hogy Rákóczy maga is már a lengyelek foglya, a. tatárok pedig saját kezökbe szeret») Gradelehní 541. 2) Majlátli, Gesell. V. 4. 8) Dzieje pan. Jan. Kazim. János Kázme't uraik. töri. Századok. 1891. II. Füzet. 10