Századok – 1891

Értekezések - HODINKA ANTAL: Chmielnicki Bogdán. Tanulmány Kostomarow munkája alapján - 124

OHMÉT,YNICZKI.T BOGDÁN. 131 Buturlin ezeket, mondotta: »Ti a templomban a szent evangéliumra fogadtátok, hogy mindenben hív alattvalói lesztek a czár ő felségének, de mai viseletetekből látszik, hogy a czárnak tett ígéreteteket és eskütöket Rákóczynak tartjátok meg. — IJgy halljuk, hogy te a zaporogi hadakkal ő felsége ellenségével, Károly Gusztávval léptél szövetségre, ki ezek segélyével sok várost foglalt el és kapcsolt országához. Hetmán, te parancsoltad Zsdanovics Antalnak, hogy a svéd királyhoz csatlakozzék. Ilyeneket cselekszel te. elfeledkezvén Isten Ítéletéről. Nektek ő felségét kell szolgálnotok és arra iparkodnotok, hogy Isten győzelmet adjon neki a lengyelek és Lithvánia. fölött ; az olyan eretnekekkel való egyesülés, minők a kálvinisták, Istentől való elrugaszkodás.« A heves hetmán nem mentegette magát, mint Írnoka. A, követ szavai rendkívül fölboszantották. Hevesen válaszolt. »En sohasem szakadok a svéd királytól el. Szövetségünk és barátságunk régi már, 6 éves, abból az időből való, midőn még nem voltunk a czár alattvalói. A svédek derék, szavatartó emberek, a czár pedig kegytelen volt irántam és a zaporogi hadsereg iránt, kibékült a lengyelekkel és ki akart nekik szolgáltatni bennünket.. Halljuk, hogy a czár legújabban is 20 ezer katonát küldött Vilnába ellenünk, a svédek és Rákóczy ellen. Mi még alattvalói sem voltunk a czárnak, mégis mindig neki szolgáltunk, — a kánt feltartóztattuk s 9 évig nem engedtük, hogy a moszkvai birodalomra törjön, a mint akarta. Ma sem vagyunk hozzá hűtlenek, s lia parancsolja, rögtön megyünk a keresztények ellenségei, a böszörmények, ellen hadakozni ; magam is elmegyek, ha belé halok is, ezért koporsót is viszek magammal. De mit beszéltek ti, hogy mi megbíztuk követeinket, hogy beléegyezzenek, miszerint három városban muszka parancsnokok legyenek? - mi csak Kijevben engedtük meg a muszkák parancsnokságát, hogy az idegen fejedelmek lássák, hogy mi a czár alattvalói vagyunk. O a nagy uralkodó, az ő akarata legyen meg ; nekem csak az tűnik föl, hogy bojárjai semmi jót sem visznek végbe. Még a lengyel koronát sem foglalták el, s a svédekkel már is megkezdték a háborút. A svéd király szövetségre lépett mindazon választó fejedelmekkel, grófokkal és szabad uralkodókkal, kik őt a római császár ellen segítették; 16 tartomány egyesűit vele úgy, hogy ő most igen hatalmas. Ha már most én nem szövetkezem vele, szövetkeznek a lengyelek és pedig nemcsak vele, hanem mindazokkal is, a kikkel most mi szövetségben vagyunk : Rákóczyval, az oláhokkal, a moldvaiakkal, a tatárokkal s akkor könnyen megsemmisíthetnének bennünket, a czár alattvalóit. A czár serege nem jőne elég gyorsan védelmünkre s mielőtt az megérkeznék — mi tönkre volnánk téve ; ez pedig nem válnék a czár hasznára.«