Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - II. közl. 112

122 KIRÁLY PÁL Noricumban a Duna mellékén, Italiát az Alpok által kellően megvédettnek tekintvén, csak másodrangú, s igen csekély számú katonaság állomásozott a trigisamum-i (St. Pölten), s a lacus-felicis-i (Mauer, Oehling inellet't) apró táborokban. Csak Marcus Aurelius szaporítja meg, keserves tapasztalatain okulva, a helyőrségeket. Annál fontosabbnak tekintik a Közép-Dunát, különösen Yespasián óta, ki a bécsi erdő s a Lajtha közt fekvő területet Pannoniálioz csatolta, a XIII-ik és XY-ik légiókat pedig a Duna mellé rendelte. Ezek építék a vindobonai (Bécs) és carnuntumi (Petronell) táborokat. Déli részeiben már a Claudius által kiépített hadi út délfelé hatalmas támaszpontokkal köti össze az új castrumokat : Scarabantia (Sopron), Sabaria (Szombathely) s Poetovióval (Pettau), melyekben jelentékeny helyőrségek állomásozának, egymás között pedig az ala-nova-i (Schwechat) és aequinoctiumi (Fischamend) castellumok révén tárták fönn az érintkezést. A bécsi erdő és a Margus (Morva) folyó torkolata közt elterülő határrész megerősítése valóban rendkívül fontos volt, mert ide könyöklenek be Tacitus szerint a markomanok és quadok hatalmas birodalmai, s mert a Morva széles völgye az ellenséges hadseregeknek rendkívül kedvező gyülekező hely vala. K két nagy erősség Yespasián idejében középpontja volt a határvédelemnek a Duna mellékén, de Traján és Hadrian megerősítvén egész Belgrádig (=•• Singidunum) a nagy határfolyót, ugyszólva végső ízei lőnek az óriási védrendszernek, melynek legerősebb, leghatalmasabb várai Brigetio (O-Szőny) Komárom alatt, (a Duna jobb partján) és Aquincum (O-Buda) valának. Az Al-Duna védelmi rendszerét Dacia meghódítása nem változtatta meg. Az új provinciát, barbarok által három oldalról lévén befogva, központon kívüli positiónak tekinték, s mint ilyent külön védelem alá helyezék, a nélkül, hogy a dunai vonalat megbontották volna. A. Duna balpartja s a Tiszavidék tovább is megmaradt a jazygok birtokában, — érintetlenül hagyták a mai Oláhország területét is, melyen egymást űzve, kergetve, tolongtak a birodalmi határokat mindig háborgató barbárok. Még szerencséje Rómának, hogy akkor kezdének nagyobb veszélylyel fenyegetni, midőn a Rajnánál a népáradat háborgása szűnni kezdett. A birodalom elvonhatá tehát apránkint légióit a Duna mellékére, s itt már Domitián idejében nyolcz, Traján alatt pedig tíz legio állomásoz megfelelő számú segédcsapattal, és Dacia szervezése után öt parancsnokság ügyel a békés lakosság teljes biztonságára. Kezdetben, úgy látszik, a Dunának alsó szögletét, melyet ez Durostorum alatt (Silistria.) képez (a mai Dobrudzsa), nem csatolták a birodalomhoz, hanem Rassovától, hol 52'5 km.