Századok – 1891

Értekezések - JAKAB ELEK: Emlékbeszéd báró Orbán Balázs felett - II. közl. 89

108 EMLÉKBESZÉD által, mert időmúlás székely birtokban nem volt. Ha egy családban liait Iá a fiu, az apai birtokot a lány örökölte, de köteles volt róla lovast vagy gyalogost állítani, azért fiu-lánynak hívták ; néha a községre szállott a birtok hadi összeírás alkalmával, ekkor a község állított katonát. A hadi kötelezettség kiskorúság esetében sem szűnt meg s a kiskorúnak fölnevekedéseig alkalmas harczost kellett helyette állítani. Hoz fel még értekező Hunfalvy ellen az 1635-ki háromszéki lustrakönyv adataiból elvont néhány nyomatékos érvet, írja t. i. hogy az egyik rendből át lehetett menni a másba ; ha valakinek értéke nagyobb volt, a lófő és primori, ha kevesebb a gyalogrendbe. Ha valakinek magva szakadt, öröksége a falura maradt, s ez azt a lustrakor másra ruházta a hadkötelezettség föltételével. Ha a birtok lányra szállott, ez tartozott hadképes férjet választani, lia nem ilyet választott, a falu kárpótlás mellett elvette, s olyannak adta, a ki hadi szolgálatra képes volt. Ha a fiu-leány jobbágyhoz ment férjhez, a tisztek örökségéből kibecsúlték, s a becsárt a fiu-leánynak zászló alatt levő lófő vagy darabont fiurokonai lefizetvén, a birtok azok kezébe adatott, mert a székely örökségnek jobbágy kézre menni nem volt megengedve. Itt a lustrât tartó főkapitány és községi esküdtek népfönségi jogot gyakoroltak, a mi az ős székely alkotmányból következett azért, hogy a hadi létszám ne csökkenjen, a mihez hasonlót a történelem sehol sem mutat. Lehet-e — kérdi értekező józanon föltenni, hogy az anyaállam betelepített népnek oly külön jogokat, annyira democratikus intézményeket és oly szabad külön alkotmányt adjon, a mivel ő nem birt ? és ha adta volna, lehető-e, hogy erről sem a krónikákban, sem az adománylevelekben és törvényekben semmi nyom ne maradjon fenn ? Hihető-e, hogy a korona és anyaállam gyarmatát oly kedvezményekben részeltesse, annak oly souverän jogokat engedjen, a mik neki nincsenek ? Sőt inkább ezek arra engednek következtetést, hogy a székely már a magyar állam megalakulásakor földének lakosa s hadi és közkormányzati sajátságos alkotmányának birtokában volt. Nem kell azért így zárja be értekező előadását — a székely önérzetét, nagy múltjából származó önbizalmát és jogos büszkeségét sérteni, hogy veszi'-