Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen Hunfalvy Páltól ism. 590

592 TÖRTÉNETI IRODALOM. ismeri jegyzi meg Hunfalvy mint egy capitoliumi magas pontról beszél el oly dolgokat, a mikről a történet semmit vagy egészen ellenkezőt tud. Szlávok voltak Erdély földén nem vlachok, a kik megérkeztökkor az országot egészen elpusztulva találták, s mikor ott a vlachok láthatókká lesznek, mint, pásztorok ismeretesek, nem mint földmives nép ; nem gyakoroltak ők polgárosító befolyást senkire, sőt mint vándorló nomádok, terhére voltak a békés polgárságnak és munkás paraszt földnépnek. Ily pásztorkodó hegyi nép gyanánt tűnik fel legelébb a rumanség a Balkánfélszigeten, mely nyájait a völgyek mentén tovább-tovább legelteti, s néha rabolni is le-lecsap a völgyek lakóira. Csudálatos, hogy ezt Gibbon nem vette észre. Egyébiránt ez a sorsa oly íróknak, kik nem ismerik az országot és népet, a melyről írnak. Gibbon független Dakiája a magyar honfoglalásig egymást felváltó foglaló népek zsákmánytárgya s birtoka volt, valamennyi ellensége a byzanti császárságnak, s Dakia nem védfal volt ezek ellenében, de kapu, melyen a szlávok, bolgárok, avarok s később a magyarok a Duna déli tartományaiba törtek be, győzve és rabolva. Thierry Amadéé Gibbont írja megszépítve után, de a mit ő ír, majdnem egészen történetellenes. Felfogásukat 1781. megczáfolta Sulzer, a ki szerint: »a vlachok Thrakiában és Moesiában keletkeztek s nem Trajan Dakiájában.« Kiepert Henrik abból okoskodik, hogy a mai rumanség nyelvhatára majdnem azon vidékekre terjed ki, a hol a római coloniák voltak és hogy a dák név emléke a romanizált népek emlékében mindenütt él. Hunfalvy erre azt jegyzi meg, hogy a római tartományok nem terjedtek ki sem Moldvára, sem Máramarosra, Ugocsa- és Szathmárvármegyékre, legkevésbbé pedig Bukovinára és Gallicziára, pedig itt mindenütt voltak vlach kenézek és vlach nép ; arra, hogy Dakia emléke a magyar honfoglalás után a romanizált népek közt élt volna, bizonyíték nincs. Az oláh történelmi felfogásnak egyik sajátságos példánya és forrása az erdélyi oláhoknak az 1791-ki országgyűlésre beadott kérvénye. E szerint az oláh nemzet jogait nem törvény, de az idők mostohasága vette el a mult századokban ; az oláh nemzet a legrégibb Erdélyben, a római császárok uralma Traján halála után még néhány századig állott fenn, a görög-keleti vallás volt ott az első s a keresztény vallást már Protogenes Gaudentius, Niketas és Theotimus püspökök hirdették ; a románság Dakiában, azaz Erdélyben, a VII-ik században annyira megerősödött, hogy az idegenek jármát lerázta, önkebeléből fejedelmeket választott, a kik a magyarok megérkeztéig uralkodtak. E tények mind történetelleniek — mondja Hunfalvy — a miket a névtelen jegyző gondolt ki, fennebb már meg volt ez czáfolva, most csak azt