Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen und ihre Ausprüche írta Hunfalvy Pál - II. közl. 355

TÖRTÉNETI IRODALOM. 363 tálán kanonokja, XIII-ik századi író, a tatárok elől nem tudott menekülni, elfogták, magukkal hurczolták, míg egy erdőben kezeikből kiszabadult, bejárta Erdélyt, járt Gyula-Fej érvárt, míg végre Váradra visszaérkezett; sok uépet látott, sok érdekest írt le, de sem a győző tatárok, sem a menekülő legyőzöttek közt vlach-ról nem emlékezik. Az erdélyi püspök, Gallus, 1246. panaszolta a királynak, hogy Gyula-Fej ér vár, az ő püspöki székhelye s más birtokai Kolozs-, Doboka- és Szolnokvármegyében elpusztultak, néptelenekké váltak, s kért rá engedélyt, hogy kiváltságokkal és szabadságokkal ríj népet telepíthessen le azokban. Egy 1252-ki oklevél szerint Erdélybeu Szék földe (terra Szék) a tatárdulás után lakós nélküli puszta; 1263. Kolozsmonostor teljesen elpusztítottnak iratik, 1264. Naszódnak még nem volt lakosa (vacua et habitatoribus carens), Szászváron (hihetően Szászváros régi neve) sem volt emberi lak, Zavard (ma nem létezik) szintén lakatlan volt 1279-ben, Besztercze még 1290-ben is a tatárok által felégetett, elpusztult állapotban volt. Ezen az oklevelekben szórványosan fentartott tények igazolják az ország gyér népességét és sok helyütt lakótlan-voltát. Ez annak benépesítése gondolatára birta a királyt, ki országa nagyjaival tartott tanácskozás után 1247-ben elfogadván Rembald jerusalemi lovagrend-főnök ajánlatát: benépesítés és védelem végett neki adta a Szörénységet (totam terram de Zevrino) havasaival s hozzátartozóival az Olt vizéig, kivéve Lytva vajda kenézségét, a mit az oláhok-nak meghagyott (quam Olacis relinquimus, pro ut iidem hactenus tenuerunt) ; továbbá átadta az elébbi föltételek alatt az egész Oumaniát az Olt folyótól és az erdőn túli havasoktól kezdve (ott kivévén a Seneslaus vlach vajda által birt országrészt = Landstrich). A tatárjárás és mongol pusztítás után csekély számban ismét feltűnnek a vlachok Erdélyben. IV. Béla király a tatárok által elpusztított és lakóitól üressé tett Szék földét 1252-ben egy sepsi-széki székelynek adományozta. E föld a kertz-apátsági falusi vlachok, Brassó és a sepsi széki székelyek földe között volt. Hunfalvy nem nevezi meg, de tudva van, hogy az a nem rég kihalt gróf Mikó- és a ma is virágzó gróf Nemes-nemzetség őséé, Akadás Vinczéé volt s a birtok központját a mai Hidvég tette. III. Endre 1291. Gyula-Fejérváratt az erdélyi nemesekkel, székelyekkel, szászokkal és oláhokkal együtt tartott gyűlést s Ugrin mester fogarasi és szombathelyi birtokának a íiscus által jogtalanúl elvétele ügyében hozott Ítéletet; 1293-ban ugyanazon király országa főrendeivel és báróival meghatározta, hogy a nemesek és mások által elvett összes vlachok a Székes nevű puszta földre (praedium) visszatelepíttessenek. Ez oklevélből világos, hogy az időben Erdélyben az oláhok