Századok – 1890
Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen und ihre Ausprüche írta Hunfalvy Pál - II. közl. 355
TÖRTÉNETI IRODALOM. 359 tiségek különbözésére való tekintet nélkül magát a római uralkodók virtuális utódának tekinthette. A hol a római szó, ott eredt a vlach is mint átváltozott hangkiejtése a wälsch szónak, a mivel szlávok, görögök és németek az új népnek a rómaiakhoz (Romcier) való ethnographiai viszonyát fejezték ki. S e viszony tudatának élni is kellett a vlach nép tudatában, mert ő magát Rumun-múí nevezte. A vlach névszónak tehát, mint a rómainak. (Romäer) csak a Hämus vagy Balkán félszigeten kellett keletkezni, a hol a vlach nép keletkezett. S minthogy a vlach nép az egész félszigeten mint pásztor-nép jelent meg, neve nomád életmódját fejezte ki, s a vlach szó pásztort és nomád életet jelentett, akár bolgár, akár szerb nemzetű volt. A brodnik szláv szó vándorlót jelent, s lám e néven is fordulnak elő a vlachok. Midőn a földet is művelni kezdették, a vlach szó földmivest (bauer) is kezdett jelenteni. Az új görög vlach szó Jireöek szerint a pásztor szóval ellentétben földmivest (bauer) jelent. Midőn Gothenburg Teodoret Krim-félszigeten 1474. a törökök bevették, Gothia ura — mondja az olasz író — 300 vlach-kal azaz góth földmivessel (bauer) védte azt. S a mi még feltűnőbb, midőn Mihály oláhországi vajda, a hős, a jobbágyságot az országba bevitte, a földmivesek »ormani vecinici« azaz örökös vlachoknak = erbliche vlachen, neveztettek szemben a földesurakkal Erdély (Transilvania vagy Siebenbürgen) a három nemzet egyesüléséig a történeti bizonyítékok utolsó fejezetét teszi. A történelmi bizonyítékokat tárgyaló első szakasz VI-ik fejezete : Erdély (Transilvania, Siebenbürgen), a három nemzet 1437-ben történt egyesüléséig. E fontos rész a 78—194. lapot tölti be. Itt is positiv és szilárd téren jár a tudós szerző, csak egykorú író, oklevél és köztudomású tények tanuságtételeit fogadja el bizonyítékúl, s az ujabbkori írók közül azokét, a kik kritikailag megállapított tényeket beszélnek el. Tehát későkori írók bizonyítatlan előadásai, a krónikák, néphagyomány stb. előtte hitelességgel nem bírnak, azért csak úgy fogadja el, ha más forrásokban igazolva látja. E szigor átvonul az egész szakaszon. Van benne némi túlzás, itt-ott hézag, a mit Hunfalvy következtetéssel s okoskodással pótol ; máskor megvallja, hogy ez meg amaz előtte ismeretlen, vagy egyik-másik forrást nem tudta megszerezni, az ilyet későbbi nyomozóknak hagyja fenn ; saját történeti felfogását oly határozottsággal s részeit oly szoros egybefüggésbe hozva adja az olvasó elé, hogy az könnyen felfogja, ellenfelei pedig a hézagokat, az inductio pótlásait, vagy a hol az erős dialectikáju író is ingatag talajon jár, azonnal észrevehetik, s ha szakember és a középkor történetében jártas az ellenfél, ki is mutathatja. Forrásai :
