Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen und ihre Ausprüche írta Hunfalvy Pál - II. közl. 355

TÖRTÉNETI IRODALOM. 357 hogy az egykori mysiaiak (Mösier) most vüac/i-oknak neveztetnek. A mysiaiak a régi thrákok, s mindkét nép idővel vlach lett. Kinnamos nyelvükről is tudott, mert őket itáliai gyarmatosok utódainak írta. Mindkét egykorú tanú szerint a vlachok mind a görögtől, mind a bolgártól különböző nép. A Kinnamos által fentartott hagyomány Konstantinápolyban is ismeretes volt ; mert a török szultán a vlach vajdát sokszor nevezte a moesiai nemzet vajdájának. A vlachok azonban nem voltak a föld tulajdonosa a Hämus félszigeten, csak haszonélvezők ; tulajdonos a fiscus, azaz a korona, és a városok s klastromok. Asán János és Péter Niketas szerint vlachok voltak, ujabb időbeli szláv írók szerint bolgár királyi vérből valók, de ez bizonyítva nincs. III. Innocentius pápa 1204-ben II. Endre királyhoz írt levelében az Asenidákat római vagy vlach származásúaknak írja s hogy ők bolgár királyoktól erednek, de a mi csak kedveskedés volt, s alapja a hozzá folyamodó Kálóján király előadása, a kit valamint Íródeákját is történetírónak senki sem tart. A pápa aligha ismerte Choniates művét is, melyben a két Asan vlachnak vagy rómainak iratik. A pápa írása egyéni nézetnél nem egyéb, mely történeti bizonyító erővel nem bír. Az Asenidák azonban nem vlach, de bolgár nyelven irtak, vlachul nem tudott akkor még senki írni ; a bolgárt lefordították görögre, ezt latinra s így értekeztek a trónkövetelők a pápával, így adták ki rendeleteiket alattvalóiknak. Azon kérdésre : hogy a Hämuson kívül voltak-e még valahol vlachok ? — Hunfalvy Niketas Choniatest idézi, a ki Thessaliát Nagy-Vlachiának írta, más források szerint a régi Aetolia és Akarnania Kis-Vlachia volt, délkeleten Epirus Felsö-Vlachia. Ez mutatja számos-voltukat, de a mire nincs történelmi bővebb bizonyíték. A Szerbiában volt vlachok viszonyai ellenben ismeretesek. Ott királyi adomány tárgyai voltak a vlachok, a kiket a fejedelmek a zárdáknak, néha a nemeseknek családonként — többet-kevesebbet, néha százat is — adtak. A vlach faluk havasokban voltak, lakosai mind pásztorok s zárdák és a nemesség jobbágyai voltak, nevök Katrina, főnöküket kenéznek nevezték, a kiknek ha saját nyájuk volt, 50 juhtól egy juhot és egy bárányt fizettek, 50 borjúból szintén egyet. Idegeneknek barmai legeltetéseért vagy részt kaptak a nyájból, vagy havonként valamely fizetést. Azok, kiket mint pásztorokat használni nem lehetett, uroknak füvet kaszáltak, gyapjút tisztítottak, mezeiket őrizték, szóval bizonyos szolgálatokat tettek. A nyájjal bíró vlachok nyájaikat nyáron a havasokon legeltették, őszszel téli tanyáikra szállottak le. A szerb törvényekben átalában a szerbek és albánok úgy említtetnek mint földmivelők, a vlachok mint nyájak pásztorai, s mivel vándorló életet folytattak, — nem levén