Századok – 1890

Tárcza - Folyóiratok szemléje - 372

375 TÁRCZA. és egyéb görög államok demokratiája dr. Schwartz Gyulától ; Aquinói sz. Tamás bölcseletének jelentó'sége Lubrich Ágosttól ; — a tengeri hadviselés fejlődéséről Reményi Antaltól. — Jegyzőkönyvi mellékletek fejezik be e füzetet, mely híí képet igyekszik nyújtani az Akadémia legújabb munkásságáról. — A Turul f. é. I. füzetét Majláth Béla nyitja meg egy érdekes czikkel, mely Liptómegye törzsökös családairól szól az 1526. évig, és pedig a Sepere törzsből származó Rásztokay és Szalay, — a Bogomér nemzetségéből származó Szmrecsányi, Szcntiványi és Baán családokról, nemzedékrendi táblákkal. II. G. D. a Eatliold nemzetség czlmeréről értekezik, egy tábla melléklettel, a mely az e nemből származók czímerképcit (hársfalevél) mutatja be. Dr. Wertner Mór a fejedelmi Brankovicsok leszármazását és nemzedékrendjét állította össze új, okleveles adatok alapján. — Csorna József Tarczay Tamás, Mátyás király jeles hadvezérének sírkövét irja le (képben is bemutatva), a mely a család ősi tarkői várához közeli héthársi (Sáros vm.) templomban őriztetik, a hová a család temetkezett. A régi czímerek sorozatában (szinnyomatú képen) Berekszói Péternek Hunyadi János kormányzótól kapott czímere van közölve 1448-ból, a czímeres levél szövegével együtt, melyhez magyarázó szöveget F. irt. — So ós Elemér Micz-bán eredetével foglalkozik. Végül Cs. F. a »Guthay« család czímerét mutatja be, a mely mint gúnyczímer (kecskén lovagló majom) a czímertani ritkaságok közé tartozik ; Wcrtncr egy pár adatot közöl »nemzetiségisménk helyreigazításához«. — A tartalmas füzetet rövid tárcza rovat zárja be. — Az Etiinograpuia 4-ik számának fő czikke ismét az érdekes és eldöntetlen székely kérdéssel foglalkozik. Nagy Géza, a székelyek eredetének egyik buzgó tanúlmányozója, a kinek Sepsi-Szentgyörgyöu laktában bő alkalma volt a székelyeket, nyelvjárásukat és néprajzi szokásaikat közelről megfigyelni, szól hozzá ismét a vitás kérdéshez, egészen eltérően az eddigi combinatióktól és thcoriáktól. Főleg nyelvészeti összehasonlítások alapján, a dunántúli (göcseji stb.) nyelvjárásokkal, arra az következtetésre jut, hogy a székelység hazája máshol nem lehetett, mint a pannóniai magyarság környezetében; de mindenesetre a magyar királyság megalakulása előtt kellett Erdélybe jutniok, mert csakis így maradhatott fenn náluk az ősi nemzetségi szervezet. A királyság első századaiban kitelepített határőrök e szerint nem lehetnek. Ezután gróf Kuun Géza ír egy szellemes kis czikket Kincsásók és bányászok cz. a. Földes János a hunnok és hunn személynevek felől értekezik. Strausz Adolf : A kik idegenek otthon cz. a. elmondja hogy a kivándorolt magyarországi bolgároknak mily rosz dolguk van ujabb hazájokban. Veress Endre romániai mondákról és népszokásokról, dr. Réthy László a magyar örményekről ír, a kik Apafi Mihály fejedelemsége idején (1684.) költöztek be Erdélyben s azóta teljesen összeolvadtak a magyarsággal, sőt számos kiváló férfiút, főkép írót adtak a magyar nemzetnek.