Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - BÁRCZAY OSZKÁR: A mohácsi hadjárat írta Kápolnai ism. 818

'820 TÖRTÉNETI IRODALOM. 800 a Dunán is alkalmazható hadihajó a tavasz kezdetén már Konstantinápolyban volt, az európai beglerbég már az 1525-iki aratás óta a Konstantinápolyból Nándorfehérvárra vezető birodalmi út főbb városaiban élelmi raktárakat gyűjtetett össze, hogy a szultánnal jövő sereg rendes élelmezése iehetséges legyen ; a sereg kitűnően volt fegyelmezve, s majdnem 300 ezer emberből állott. E sereg ellenébe a magyarok csak 28400 embert birtak összpontosítani. Ebből láthatni, mily káros következményei lehetnek a habozásnak, a magát elhatározni nem tudásnak és annak, hogy ha egynél több parancsnok van ; mert csakis II. Lajos erélytelenségének következménye az, hogy 3 parancsnok is volt, de egy sem parancsolt, vagyis egynek tanácsát sem tudta a király igazán megfogadni és a szerint cselekedni ; ezen habozásnak és erélytelenségnek volt pedig következménye a sereg fegyelmezetlensége, melynek egy része nem akart szót fogadni, s a helyett, hogy visszavonult volna a királylyal egyesülni, Szapolyai János, Frangepán Kristóf, valamint a cseh-morva sereget bevárandó, azt követelte, hogy a király jöjjön előre. A király e fejetlen tömeggel még alkudozásokba bocsájtkozott, és Brodaricsot küldte a táborba, hogy beszélje rá az urakat a Buda felé való visszavonulásra ; ez neki nem sikerűit, a király 23-án személyesen jelent meg Mohácsnál, s haditanácsra hívta őket össze, kik e tanácskozás után a »főurakhoz mentek, fenyegetve őket, hogy kardélre hányják, ha a királyt a csatavívásról lebeszélik.« Szomorú képe ez az akkori állapotoknak. Ha a király erélyes és parancsolni tud, akkor szept. 5-én Budára vonulhatott volna vissza, hová ugyanazon napon Szapolyai János és a cseh-morva segélycsapat is megérkezhetett volna, s a hol még több főúr, és vármegye dandára is egyesülhetett volna a király seregével, s ekkor 60—70 ezernyi sereg áll vala szemben Szulejmánnal, kinek hátát az eddig Pécsre érkezhetett Frangepán Kristóf komolyan fenyegethette. A terep akkori kinézésének leírása rendkívül könnyíti a csata menetének megértését, melynek tárgyalása nagyon érdekessé van téve az által is, hogy a csata megkezdésére vonatkozó eltérő adatok között eltalálja szerző az igazat, s megmagyarázza az ellenmondás valószínű keletkezését is, s nem követi a legtöbb eddigi történetírókat, kik vizsgálódás nélkül, egyszerűen átvették elődeik tévedését, s ez által nem világították meg, de inkább elhomályosították ezen érdekes episodnak — a közbe eső századok köde által különben is fátyolozott — képét. De halljuk magát a szerzőt : » A török sereg augusztus 28-án Baranyavár. Bán, Kisfalud, Monostor, Karancs és Herczegszőllős vidékén táborozott.