Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A linczi béke története. (Zsilinszky Mihály a linczi békekötés és az 1647-iki vallásügyi törvényczikkek története ism.) 805

A LINCZI BÉKE TÖRTÉNETE. 80S) időben közegei nem voltak netaláni szándékainak végrehajtására. Nálunk a vallásos összeütközéseket, egy-két eset kivételével, mint a kassai templomfoglalás, első sorban a magyar társadalom maga idézte föl és pedig azon nagyjelentőségű változások következtében, melyek benne a XVII. század második évtizedétől kezdve egyre nagyobb arányokban beálltak. Ismeretes, hogy azon időben a katholikus egyház az uralkodó nemesi, de különösen a főúri, a nagybirtokos osztály körében egyre nagyobb hódításokat tett. A földesurak visszatérítése a kath. főpapság önbizalmát és valóságos erejét is tetemesen fokozta s minthogy a saját birtokain épen olyan földesúr volt, mint bármely világi nemes úr, minthogy ugyanazon jogokat gyakorolta, mint amaz, a katholikus nemesség egyházi és világi tagjai kezdték lelkiekben is érvényesíteni földesúri jogaikat azon jobbágyaikkal szemben, kik még protestánsok voltak. Ezt a küzdelmet magok indították meg, természetesen a bécsi udvar rokonszenvére támaszkodva, de nem közvetlen kezdeményezésére ; sőt voltak idők, midőn Bécsből mérsékelni igyekeztek a magyar kath. urak buzgalmát s épen nem szívesen látták a felidézett küzdelmeket, melyek egyre inkább elmérgesedtek, s az udvar külpolitikai combinatióira zavarólag hatottak vissza. Ez időben még a küzdelemnek egészen helyi jellege volt s az urak és jobbágyaik közt folyt. A még protestáns urak erkölcsi védelembe fogadták a kath. világi és egyházi birtokosok által üldözött protestáns jobbágyokat. Innen a vallásügyi sérelmek az országgyűléseken. Csakhogy a hatalom minden egyes birtokon az illető birtokos, nemes úr kezében volt, ki erőszakkal elfoglalta a templomot s elűzte a papokat és tanítókat, mihelyt ezek nem az ő vallását követték. Eljárásukat a jog és törvény határozataival igyekeztek megokolni. Hitték és vallották, hogy a mit cselekesznek, az nemcsak az egyháznak kedves, hanem szorosan a hazai törvényben gyökerezik. Nem a fanatismus, hanem épen a legalitas erős meggyőződése hatotta át őket ; kevésbbé istennek tetsző dolgot akartak végezni, mint inkább hagyományos jogaikat kívánták e téren is megvédeni s ezért sokszor súlyos anyagi kárt okoztak magoknak, mert a vallás miatti üldözés folytán jobbágyaik egy része szétfutott, mi mindig jelentékeny pénzbeli veszteséget szerzett a földesúrnak. A földesúr és jobbágy közötti viszony részletes és minden mozzanatot felölelő megvilágítása nélkül tehát teljes lehetetlen a régi egyházpolitikai küzdelmeket s ezek egyik legkiválóbb mozzanatát, a linczi béke igazi jelentőségét megérteni. Az actákban ez ügyek is folyton említtetnek, de hogy az olvasó megértse őket, az irónak behatóbban kellett volna ezt a viszonyt tárgyalni. Ez időben a nemes embert vallása miatt még nem igen SZÁZADOK. 1890. X. FÜZET. 53