Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. SZÁDECZKY LAJOS: Deák Ferencz emlékezete. Kiadta Ráth Mór 78

TÖRTENETI IRODALOM. 79 pet tulajdonít Deák »a kis Erdélynek«, melyet »szabadságunk és nemzetiségünk egykori védfalának« nevez. Az unióért nemcsak lelkesült, hanem fokozta a lelkesedést Wesselényiben is, és indirecte sokban hozzájárult az erdélyi politika irányításához. Erdélyről mindig lelkesülten emlékezik később is. — »Erdély volt egykor (írja az őt emléktárgygyal megtisztelő erdélyi hölgyeknek) századokon keresztül leghívebb oltalmazója, sőt megmentője a magyar alkotmányos szabadságnak, és Erdély adhat most is (1863.) túlnyomóságot nemzetiségünknek azon veszélyes elemek ellenében, melyek kétszeresen veszélyesek az által, hogy önhazánk kebelében élnek és terjednek.« (304.1.) Kossuthtal (a kinek J 5 levél szól e kötetben) a Törvényhatósági Tudósítások érdekében kezd levelezni 1836-ban. Többször tudósítja őt a zalamegyei gyűlésekről. Első levelében (1836. jul. 18.) tréfásan irja le, hogy eskette fel ő az új főispánt, miután a felett vitáztak, hogy egyházi személy vagy a megyei főjegyző olvassa-é elő az eskümintát? »A kiáltozás közben a főispán önmaga elvévén az apát kezéből a hitformát, nekem nyújtotta azt által (írja), felszólítván, hogy én olvassam fel azt előtte Aligha én nem vagyok az első hivatal nélküli polgári személy, ki főispánt magyarúl eskettem hivatalának elfoglalásakor.« — Ekkor még intim barátság nem volt közöttük, a »kedves barátom« megszólítás mellett a levelezés még »per kegyed« történik. — Nagyon érdekesen írja le (1836. decz. 31.) a Pesten felségsértés ürügye alatt elfogott ifjak ügyében Zalamegye küldetésében tett bécsi útjokat, midőn a király elé kívántak bejutni, de nem bocsáttattak be ; csak a kanczellár Pálffy fogadta őket. 1840-ben már szorosabb barátsággal fűződik Kossuthhoz, kit ekkor már »kedves Lajosom« megszólítással illet leveleiben, bár még a bizalmas tegeződés nélkül, a mi úgy látszik Kossuth 1840. nyarán vagy őszén Kehidán tett látogatása után kezdődött közöttük; legalább 1841. jan. 15-én, — midőn a Pesti Hírlapot minden czím nélkül egyszerűen nevére küldetni kéri s tiltakozik a »Magyarország táblabírája- czímzés ellen, — már tegezi Kossuthot. De levelezésük nem volt sűrű. 1844. őszén egy éve múlt, hogy nem látták egymást, »s azóta egy betű sem fordúlt meg közöttük.« Kossuth gyöngéd czélzást tesz a baráti érzelmek elhidegülésére. Deák lelkesen tiltakozik e feltevés ellen. »Tudod-e (úgy mond), hogy ezen barátság kétkedés tárgya soha nem lehet? — Te nékem barátom vagy a szónak legszebb, legnemesebb értelmében. . . Barátságunk nem oly tűz, melyet emberi kéz gyújtott, s mely, ha néki táplálékot időnként nem nyújtasz, felemészti önmagát s végre elhamvad. Égi tűz az, mely keblünkben ég, tisztán állandóúl és változatlanul« stb. — Ezután sűrűbb köz-