Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - V. közl. 775

798 KOMÁROMY ANDRÁS. A kamara elnöke tulajdonképen már ezzel is beérhette volna. Thelekessynek saját aláírásával megerősített önvallomása hatalmas fegyver volt a bíróság kezében. Most már felemelt fővel állhatott Szuhay az országgyűlés elébe : Imé lássátok, ő maga beösmcri, halljátok saját szájából, hogy nyilvános gonosztévő, hamis pénzverő, s ha nem is sértette meg tulajdon személyében a kir. salvus conductust, de ö töltözótt az elrablott kincsekkel, tehát bünpalástoló és orgazda.' Mindazonáltal átküldötte hozzá Borbély János vallomását, talán arra is gondolva, hogy őszinteségével még jobban elárulja, befeketíti majd magát s ezáltal csak megkönnyíti az ő súlyos feladatát. Ezt nagyrészben mi már ösmerjük. Kimerítően vázolja Lednicze várában s a rovnai kastélyban folyt életet. Elibünk állítja, gyakran hazug de élénk színekkel Thelekessy egész udvartartását, környezetét s a rabló kalandokat, melyeknek ő természetesen mindig passiv résztvevője volt. Gyors nyelvű, élénk phantasiájú ember, megtestesült Figaro, csakhogy gonosz, lelke fenekéig. Hat rendbeli gyilkosság elkövetésével vádolja Thelekessyt, ezek közül azonban - mint igen sok tanú ellenkező vallomása határozottan bizonyítja — csupán a harminczados fiának megöletése igaz, a többi gyilkosságot gyakran névvel is nevezett drabantjai követték el. Azt is beszéli, hogy mielőtt Lengyelországba szökött volna, összegyűjtötte a határszélen portyázó kozákokat s ezek társaságában Illésházy várát Trencsényt, továbbá Illavát, Kaszavárát, Horóczot s több más helyeket, mialatt az urak a csatatéren voltak — kirabolta, tömérdek kincscsel megrakodva indúlt Lengyelországba, tűzzelvassal pusztítván mindent útjában. Az ember valóban azt sem tudja, nevessen-e vagy bosszankodjék e vakmerő arczátlan hazugságok felett Ha az volt a czélja, hogy bolonddá tegye a törvénytartó urakat, hát sikerűit is neki s igen jellemzi még nagyképűsködését az a mondása, hogy nincs Magyar- és Lengyelországban, meg Sziléziában olyan gazdagnak ösmert kastély és egyéb helység, melynek kirablása felől Thelekessy ne gondolkozott volna s megtámadtatását ne forgatta volna elméjében. »Általában — úgymond végezetre a borbély — elvetemedett s a bűnök mindenféle nemében leledző ember, a ki soha jót nem tett, nem imádkozott, de még csak nem is gondolt Istenre. 2) Nekünk mindezekre semmi mondani valónk nincs már, commentálnunk vagy czáfolgatnunk, azt hisszük, nem szükséges. 1) Thurzó nagy súlyt helyezett a borbély önkéntes vallomására. Fontoskodva említi már idézett levelében Mátyás főherczeg előtt, hogy még ezt nem látta, nem olvasta senki. 2) Borbély János vallomása id. h.