Századok – 1890
Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - V. közl. 775
THELEKESSY MIHÁLY. 779 nál is szívesen látták a bujdosó magyar urat, kinek fiatalsága, s alkalmasint megnyerő személyes tulajdonságai, előkelő neve, összeköttetései jó ajánló levelekűl szolgáltak mindenfelé, a fejére nehezedő halálos Ítélet pedig bizonyos érdeklődést, részvétet keltett sorsa iránt, főleg ha tudták — a mit a Lengyelországban időző magyaroktól könnyű volt megtudniok, ha maga szinte el is hallgatta volna, — hogy nemzetségének utolsó sarja s egy az iiralkodóház szolgálatában nagy érdemeket szerzett hős unokája. És bár azt hisszük, hogy egyáltalában nem törődtek itt az ellene emelt váddal, mindazonáltal ha mégis szóba került volna, bizonyára csak tőlle függött magára nézve a lehető legkedvezőbb, ellenségeire nézve a legsötétebb színben tűntetni fel a dolgot és valószínűnek tartjuk, hogy Thelekessy, a kit odahaza »szép uraságából kiforgattak s egy hitvány óráért halálra kerestek«, a lengyel nemes felfogása szerint épenséggel a fejedelmi önkény áldozata volt, és ártatlanságát sem kellett bizonyítgatni, hogy a közvélemény pártjára kelljen, kárhoztatva az ítéletet, melynek következtében földönfutóvá lett. No de hát ez kevés vigasztalására szolgálhatott Thelekessynek, legfeljebb megerősíthette őt abban a hitében hogy ártatlanúl szenved és nagy igazságtalanságot követtek el rajta ellenségei. Ugylátszik azonban, hogy most sem gondolkozott komolyan helyzete felől, jól találta magát a lengyelek fővárosában, élte világát míg pénzében tartott, nem törődvén azzal, mit hoz a jövendő. Mulatságnak okáért régi latin szerzők műveit is olvasgatá — el nem tudjuk képzelni, hogy vetemedhetett ilyesmire a ki világ életében kardforgatásnál egyébbel se foglalkozott — és az az elmés ötlete támadt, hogy innen-onnan összeszedegetett gúnyversekben bemutassa a krakói társaságnak a tisztes kamarásokat, a Thurzó nemzetség tagjait s általában az egész magyar aristocratiát. Régi dolog, hogy örömest nevetünk embertársaink rovására, a lengyelek előtt pedig különös érdekkel bírhattak ezek a pasquillusok, vagy epigrammák, nemcsak azért, mert az illető magyar urak közül bizonyára igen sokat személyesen is ismertek, (Thelekessynek gondja lehetett arra, hogy válogassa össze gyűjteményét) de főleg azért, mert a lengyel politika ebben az időben kiváltképen hazánkkal foglalkozott és az erdélyi események örökös izgalomban tartották a kedélyeket. Thelekessy munkája tehát minden bizonnyal élénk tetszésre talált, mert úgylátszik közkézen forgott, sőt valószínűleg ki is nyomatták azt Krakóban, máskülönben a szerző nem tartana attól, hogy esetleg Thurzó György is olvasni találja. »Nem is hinnéd — mondja később egy ösmerősének — milyen tudományos ember lett belüliem, a: mióta száműzetésben forgok ; csak az a baj — teszi 51*