Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - V. közl. 775

778 KOMÁROMY ANDRÁS. THELEKESSY MIHÁLY. vezeklés megváltására ne szolgálhasson. Igaz, meg nem jelenvén bírái előtt, marasztalni kellett, de hát nekünk nem is épen az ítélet ellen van kifogásunk, elmondtuk annak előzményeit, több szavunk tehát nincs hozzá. Egy pillantást vetettünk előre a válság pontjáról. Kevéssel azután, hogy Mátyás főherczeg Thurzót bízta meg az ítélet végrehajtásával, az országrész vicekapitánya Pogrányi Benedek, nemkülönben Trencsény, Nyitra, Árva és Liptó vármegyék is rendeletet kaptak a gonosztévők, mindenekfelett pedig Thelekessy üldözésére, ') a kinek ettől fogva nem volt maradása többé hazájában s pénzét, értékesebb holmiját, a Ledniczére vonatkozó privilégiumokat magához véve, valamelyik ösmeretlen jóakarója (?) tanácsára átlépte a határokat, és Lengyelországba menekült. Nyilván életét féltette, de úgy látszik arra is számított, hogy távollétében vagy felfüggesztik ellene az eljárást, vagy valamiképen kedvező fordúlat áll be ügyében. De csakhamar meggyőződött reménysége hiábanvalóságáról. Folytonos összeköttetésben állván ugyanis az otthon maradottakkal, hírével esett, hogy Thurzó nagy erővel készül Lednicze ellen. Valószínűleg már akkor megbánta, hogy kibújdosott hazájából s hogy nem jelent meg önként bírái előtt, de már nem segíthetett többé a dolgon és legfeljebb tanácsadóit káromolhatta. Mindazonáltal levelet írt Moncsekhez. Remek egy epistola az, mintha csak előttünk állana a fiatal kényúr szikrázó szemekkel, szenvedélytől hevült homlokkal, halálnak-halálával fenyegetvén a hitvány szolganépet, ha a várat föl meri adni. Az persze nem jut eszébe »Lednicze örökös wra«-nak, hogy nagy messzeség fekszik közöttük s a távoli mennydörgéstől még a nyúlszívűek sem igen szoktak megrémülni. A régi hatalmas kis királynak képzeli magát, úgy beszél, mintha egy ember életét a fületlen pitykénél is kevesebbre becsülné, de szörnyű haragja valószínűleg lecsillapodott, mire a tollat földhöz vágta, mert ilyen volt világ életében. »Solidem plurimam — így szól a bekezdés, és utánna egy körmön font káromkodás következik, a mit le sem írhatunk — ha pénzt nem kiddessz és ott mindenhez jól nem látsz, bizony megsiratod azt mind te, mind nemzetséged. Az várat énnekem tartsad, senkinek egyébnek, ha benne nem halsz, kezem miá kell meghalnod. Az Miklósnak, porkolábnak is megmondd, hogy a várat nekem tartsa és benne haljon meg. Mondd meg az új tiszttartónak : Horvát Miklósnak, ez levél látván, hogy mindgyárást kimenne !) Orsz. Ltár. Benign. Resol. 1600. aug. 16., aug. 29. Rudolf mandatuma a pozsonyi kamarához u. o. 1600. aug. 29. Ehhez mellékelve küldetett meg a Thurzónak szóló rendelet.