Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - IV. közl. 696

710 KOMÁROM Y ANDRÁS. Ez képezi Thurzónak — életirója szerint »szabatosan előadott jogi véleményét«. A szabatosság ellen nem is lehet kifogásunk. Jól megvonja a határokat, ügyel pennájára, mereven ragaszkodik a tárgyhoz, nem térve ki se jobbra, se balra, olyat se tanácsol, ami formaszerű jogtalanságot vagy visszaélést rejtene magában. Ha nem lennénk arról meggyőződve, hogy igenis érdekében állott megnyerni a király kegyeit; ha nem tudnók, hogy épen Thelekessy pőrét akarta fölhasználni erre a czélra ; ha nem jutna eszünkbe, hogy véleményét Mátyás főherczeg levele után néhány nap múlva nyújtotta be ; ha nem volna okunk hinni, hogy már ebben az időben is gyűlölte Thelekessyt : akkor, de csakis akkor meghajolnánk antik jelleme előtt : Fiat justicia, per eat mundus !*) Szomszédom, rokonom, keresztfiam, bár sajnálom, de egy szóval se mentem őt, ha vétkezett, lakoljon érte ! Hasonló körülmények között azonban gyanakodva fogadjuk minden szavait és kétségbe kell vonnunk szándékainak tisztaságát. Az a mód, mellyel Thelekessy idéztetésének a fiscusra nézve kedvező esélyeit fejtegeti, korántsem a biró elfogulatlan érvelése, a törvények iránti rendíthetlen tisztelet nem ilyenekben szokott nyilvánulni ; kétségtelenül határtalan odaadás ez az uralkodó iránt, a mit igazi néven kegyhajhászásnak mondhatnánk. Még a látszatát is gondosan elkerüli annak, hogy egy szikrányi jóakaratot tehessenek föl benne Thelekessy irányában, ő csak a bűnöst látja, kinek bűnhődése elé bizonyos kárörömmel néz ; távol áll tőle az a vakmerő föltevés, hogy esetleg még ártatlansága is kiderülhet a vádlottnak, mert szentíü hisz — vagy legalább azt színleli, a mi még jellemzőbb - a kerékbetörött gonosztévő vallomásának, s csak azt veti ellen, hogy egy tanura senkit sem lehet elitélni. Véleményével meg lehettek elégedve az udvarnál s nagy szerep jutott neki a pör további folyásában. Thurzó következetes maradt magához mindvégig, nemsokára egyedüli mozgató lelke lett az ügynek, de csak akkor lépett nyíltan előtérbe, mikor eljárása szigorú törvényesség szinét öltötte magára, s rendkívüli buzgalmát az uralkodó iránt való feláldozó hűség bizonyítékának tarthatta a világ. A kamara azonban sokáig huzta-lialasztotta a dolgot s jóllehet azok az okok, melyek véleményünk szerint idáig késlel-*) A helytartó 1600. junius 15-én értesíti Thurzót, hogy levelét kezéhez vette : » Opinionem Spect. ac Magn. D., quae a nostra non instrepat in negocio Telelcessiano cum, sua serenitate et Camera Caes. Matt. Posoniensi communicabo. Fiat justitia, pereat, mundus... « Act. Thurz, fasc. 81. nr. 2.