Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - IV. közl. 696

700 KOMÁROM Y ANDRÁS. felelősség ellen : ki meri őt vádolni, mikor jelen sem volt az esetnél, avagy bizonyítsa be valaki az ellenkezőt. Nyilt föllépése, az a vakmerőség, mely cselekedeteit többnyire jellemzi, úgylátszik, most nem válott kárára. Okunk van hinni, hogy megnyugtatták, némelyek pártjára is keltek. Hazajött tehát Pozsonyból, de ott hagyta maga helyett megbízottját: Bakalupszky Istvánt, a ki szorgalmatosan fáradozott érdekében. Meghitt, lekötelezett embere volt ez, sokszor nagy szavakban ajánlotta »örökkévaló szolgálat-«át, Thelekessy tehát módot nyújtott neki, hogy valahára be is bizonyítsa azt. Mert ő nem arravaló ember volt, hogy lósson-fusson napestig mint egy rossz prókátor, könyörögjön untig-fáradtig magánál kisebb uraknak, meginstálja kalap levéve a kamarásokat. . . De ha valaki megteszi helyette, nern az ő orczája pirúl s bizony örömmel megtéríti költségét, fáradságát. Barátai, szolgái pedig azt is igen jól tudták, hogy sem a fösvénység, sem a háladatlanság nem tartozik hibái közé. Bakalupszky azonban már keveset lendíthetett a dolgon. Mire is mehetett volna a jámbor Mátyás főherczeg ellen, a ki — legalább a következmények és további szerepe a pörben határozottan erre vallanak — hatalmának és befolyásának egész súlyát latba vetette, hogy az országgyűlés a lehető legszigorúbb eljárást tegye folyamatba ebben az ügyben. Mert voltaképen nem a kir. salvus conductus megsértése, nem is magában véve a szekerek kiraboltatása képezte legsúlyosabb bűnét Thelekessynek. Etiele dolgokba alig avatkozott volna bele a főherczeg, mert különben is volt elég baja a zajosan opponáló rendekkel. De Pellerdy Ádám órákról, ékszerekről, ritkaságokról beszélt, a miknek Rudolf ország-világ tudomása szerint az állam ügyeknél sokkal nagyobb fontosságot tulajdonított, sőt legelső tanácsosai is kénytelenek voltak hízelegni ismeretes szenvedélyeinek, hogy egy sötét pillanatában ki ne rugdossa őket császári palotájából. Azt talán meg tudta volna bocsátani Mátyás főherczegnek, ha a pozsonyi országgyűlés visszaveti a királyi előterjesztéseket, megtagadja a hadi adót s a vármegyék kiverik határaikból — a minthogy szó is volt róla — a garázda német zsoldosokat : de ha ebben a dologban a legkisebb elnézést vagy mulasztást tanúsítja, bizonyára minden felelősséget, minden odiumot reá hárítanak Prágában s ki tudja : nem fordúl-é épen ellene a beteglelkű s különben is mindenkire gyanakvó király haragja? Yolt-é már ekkor tudomása Rudolfnak a történtek felől? a tárgyalási iratokból nem tűnik ki. Mátyás főherczeg az országgyűlés folyásáról küldött jelentéseiben sehol egy szóval sem említi, nyilván nem akarta ez által még jobban ingerelni királyi