Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - THALY KÁLMÁN: Konstantinápolyi újabb kutatások a Rákóczi-emigratió koráról - I. közl. 1

to KONSTANTINÁPOLYI ÚJABli KUTATÁSOK. Ha azonban az 1839-iki jegyzőkönyv a St.-Benoít levéltárából a f. évi kutatások alkalmával sem került még elő : ugyanott ezúttal más, nem csekély érdekű új adatokra bukkantunk a Rákóczi s Thököly-emigratió történetére nézve. Kezdjük ezek ismertetését mindjárt magánál Rákóczi Ferencz fejedelemnél. A fejedelem a galatai St.-Benoít templomnak és a keleti missiókat azon időkben buzgalommal ellátó jezsuita-rend ehhez kapcsolt zárdájának elejétől fogva, egész haláláig, kegyes jóitevője volt. Ugyanis a templomi, zárdai, könyvtári naplók, jegyzékek és sekrestyei levéltárakban sűrűn találkozunk különböző nagyságú és különböző időkben tett kegyes adományai s alapítványai bejegyzéseivel. Első ily tényét a legszentebb érzelem szülé : a fiú kegyelete néhai édesanyjának emléke iránt. Zrínyi Ilona fejedelemasszony ugyanis, — a ki a St.-BenoH templomát maga is több értékes tárgygyal (ú. 1. szent edények- s drága egyházi öltözetekkel) gazdagítá az ezen rendház tagjai közül való udvari káplánja P. Cachaud Jakab jezsuita-atya útján, s a ki P. Sina volt archiváriusnak tavaly velem közlött irata szerint, az archipelagusi hittérítő-állomások javadalmazására is alapítványt tőn, (118. 1.), — 1703. martius 10-ike óta ezen egyház déli hajójának a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt oltára előtt (»ante Imaginem 1802. május 30-áu szül. Rajeezcn, Trencsénymegyében ; 1823. óta szentferencz-rendű növendék Malaczkán, 1828. áldozárrá szenteltetvén, Methodius szerzetesi nevet nyert; 1830. segédlelkész Szobon, 1831 — 32. Cséven. Majd keletre utazott hittérítőnek, s 1833-tól 1847-ig működön a ferencziek konstantinápolyi missió-állomásán, (Santa-Maria.) Tehát, 1 839-ben, Rákóczi sírboltjának ott oly nagy zajt keltett felbontásakor, a török fővárosban lakott ; mindazáltal semmi írást nem hagyott erről hátra. 1847-ben hazatérvén, a nagy szombati rendházba osztatott be ; 1849 és 1850 rendházfőnök Malaczkán; 1851 Oszuszkón, 1852 — 60 Nyitrán, 1861 — 1863 Tót-Megyeren lelkész. Innét irt 1862. elején Ipolyiék kértére Konstantinápolyija a lazaristákhoz levelet. 1864—72 ben a nyitrai zárdában élt visszavonulva, a hol is az utóbbi év május hó 6-án hunyt el. Keleti tapasztalatait, különösen ethnogragliicus följegyzéseit a »Cyrill és Method« czímü tót lapban tette közzé ; mert a latin és olasz mellett a tót nyelvet birta legjobban. Egyébiránt magyarul is folyékonyan beszélt. T. K.