Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - THALY KÁLMÁN: Balassa Bálint életéből 689

BALASSA BÁLINT ÉLETÉBŐL. 691 sem nevezi a magokról megfeledkezett bűnös ifjakat : csak azt mondja, hogy »clam discessissent« és a jelzett s azután Nyitrában tőlük elkobzott ingóságokat elvitték, (»abstulissent« ; úgy alább is : »universas res ablatas«) ; kíméli, mintha gaztettükért nem akarta volna őket kellőképen megbélyegezni, talán erkölcsi javulásukat remélvén e nagylelkű eljárásától. Balassa itt is nyilvánúló szívjóságával azonban számosan visszaéltenek, kivált ama sok pernahájder léhűtő, a kik a társaság- és vidám múlatság-kedvelő mágnás-poéta s vitézlő egri főtiszt botja alatt szolgáltak s villogó egri borral teli ezüst-aranykupákkal és fűszeres drága étkekkel dúsan rakott asztalát körülülik vala, csácsogva, hízelkedve. Mert a költő víg, vendéglátó életet folytatott. A szabad asztaltartás, jeles futó, török-űző paripák, fényes hadi fölszerelések, a táborozások, utazások, vadászatok és egyéb úri kedvtelései mellett tömérdek költséget nyelt el hosszúra húzódott házassági pöre is ; a jövedelem pedig a liptóújvári uradalomból s nógrádi jószágokból fogyatékosan folydogált : miután az egri végházban lakó, katona-életet folytató ifjú főúr — ki, mint a legtöbb költő, egyébként sem vala jó gazda, — csak ritkán nézett utánok. Néhai atyjától átöröklött, régi hű tiszttartója, az öreg Bimay Gergely is elhalt már. Úgy, hogy Bálint úr e jövedelmeket a készből kénytelenűlt pótolni, s 1584-ben elkezdé egyes jószágrészei zálogbavetését, — sőt ama nevezetes pénztőkéhez is hozzá akart már nyúlni, a melyet atyja Ruszkai Dobó Ferenez dúsgazdag főúrnál, a dunáninneni végek főkapitányánál (különben Bálint sógoránál) helyezett volt el kölcsönképen. Pedig testvéreivel — egy fi- és két nővér — sem ingóksem ingatlanokban nem volt még megosztozva. Ily körülmények közt, hogy további pazarlásainak gát vettessék : a család érdekében kénytelen vala ellene hatóságilag föllépni öcscse Ferenez, a kivel különben egymást a leggyöngédebben szerették. Valószínű, hogy az ifjabb Balassának alább vázolandó eme föllépése is épen ebből a meleg, testvéri szeretetből, bátyja iránti őszinte jóindulatból eredt. 1584. A nyitrai káptalan emlékezetül adja, hogy Nztes Balassa Ferenez, a néhai Nztes Gyarmathi Balassa János fia, személyesen megjelenvén előtte, óvását jelentette vagyonilag vele osztatlan idősb testvére (»fratrem suum carnalem natu maiorem indivisionalem«) Nztes Gyarmathi Balassa Bálint azon cselekedete ellen, hogy említett néhai Balassa Jánosnak bármely vármegyékben fekvő ingatlan jószágait s úgy ingó javait zálogba vesse, örök áron eladogassa, inscribálja, stb., különösen pedig, hogy ama tizenkétezer magyar forint tőkét, a melyet nevezett néhai édesatyjok Nztes és Ngos Dobó Ferenez úrnak, Magyarország dunáninneni 45*