Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: Zalamegye története írta Nagy Imre 663

TÖRTÉNETI IRODALOM. Valóban csodáljuk Nagy Imrét és Véghelyit, kik huszonöt év előtt adtak ki már a történelmi tudomány színvonalára emelt, tárgymutatóval ellátott Okmánytárt, és Nagy Gyulát, a mintaszerű Sztáray-Oklevéltár szerkesztőjét, hogy ráállottak, miszerint jelen, ritkabecsű gyűjteményök tartalomjegyzék nélkül jelenjék meg. Régi oklevelek index nélkül való közzétételével félig se távolítjuk el a fátyolt, mely a multak eseményeit elföldi. És mily fényes. Zalavármegyére örök dicsőséget árasztó eseményeket: a Német-Újváriak, Kanizsaiak, Alsólindvai Bánfiak, Oersei Petők, Battyányak és mások viselt dolgait. Zala vármegye minden előkelőbb családja megleli itt neves őseit. A hazai történelem is nem egy nyommal halad általa előre. A zivatarok, melyek Albert király halála után az ország fölé tornyosultak, ezen oklevéltárban lépnek először egész félelmes valóságukban szemeink elé. Nincs egy jelentősebb, száma e gyűjteménynek, melyről értekezéseket ne lehetne irni. És mennyi benne a míveltségtörténeti adat, nemzeti életünk e drágakövei ! Megtanúljuk belőle, mennyire becsülték már az ősök a könyveket, midőn arról értesülünk, hogy a kanizsai várnagy 430 arany forintot adott egy nála zálogba tett bibliára. Megértjük belőle, miként vívták meg a lóra termett ősök a várakat. Világos példáját látj uk benne annak, hogy nagyobb rend uralkodott nálunk Magyarországon, mint a mivelt nyugaton, Francziaországban. Kanizsai János esztergomi érsek a konstanczi zsinaton létekor mintegy ezer arany forintnyi értékű árút hozatott Párisból. Ezeket azonban az uton, mielőtt Párisból Konstanczba hozták, Vergeyo János burgundi lovag és két fia elrabolta. Volt irka-firka, lótás-futás, hogy a tömérdek kincset visszaszerezzék. A zsinat egyházi átokkal, a középkor leghathatósabb fegyverével sújtotta a rablókat, hogy kártérítésre, vagy legalább egyezkedésre szorítsa őket. Hasztalan ; Kanizsai János érsek élte napján nem látta többé se pénzét, se drága jószágait. (Theiner, Monum. Hung. II., 195. 201.) — Hasonlóképen jártak a görög császárnak a baseli zsinatra küldött követei. Az úton Basel felé Zalavármegyében megrabolták, mindenökből kifosztották őket, Ulmban, hol Zsigmond császárral és magyar királylyal találkozának, panaszolták el gonosz sorsukat. Zsigmond azonnal ráirt Gersei Pető László zalai vármegyeispánjára, hogy kerítse elő az elrablott »marhát«, mint az időben az efféle ingóságokat nevezték. Gersei Pető László pedig nem nyugodott, míg az elveszett drágaságok nyomára nem jutott. Ságodon Bödei István házában s a kutas-szent-mártoni templomban, hova azt a rablók elrejtették, megtalálta, s leltárt íratván rólolc a vasvári káptalan által, Ulmba szállíttatta királyához, hova