Századok – 1890
Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - III. közl. 617
THELEKESSY MIHÁLY. 637 ilyenkor, de nem is volt tanácsos ellenére járni a hirtelen haragú, még hirtelenebb kezű hatalmas fiatal embernek.J ) Üres óráiban, időtöltésűi, a boszorkány-mesterséggel is megpróbálkozott. Ezzel ugyancsak egyetlen tanú, a mindent tudó borbély vádolja őt, de később maga is bevallja, hogy érzett ugyan valami hajlandóságot erre a foglalkozásra, azonban eszére térvén, csakhamar felhagyott a hiában való dologgal. — Magunk részéről nem is tulajdoníthatunk ennek semmi fontosságot, sőt azon csodálkoznánk inkább, ha Thelekessy afféle kísérletet sohasem tett volna, mikor Cornelius Agrippa könyve véletlenül kezébe került. A legtöbb ember hitt akkor az ördögben s a természetfeletti erők cultusa a legmíveltebb körökbe is beférkőzött. Bizony maga Rudolf is örömest idézte volna a sátánt, ha általa a csillagjóslás és aranycsinálás észbontó titkaiba behatolhatott volna. Ha a borbély vallomásán elindulhatunk — a törvénytartó urak valószínűleg hitelt adtak neki, mert szemmel látott dolgokat beszélt, — Thelekessy egyszer már nagyon közel állott ahhoz, hogy az alvilág szellemeivel szövetségre lépjen. Már megvonta maga körűi azt a bizonyos bűvös kört, el is mormogta varázskönyvéből a titokteljes szavakat, hívására meg is jelentek az ördögök, kérdezvén, hogy mit parancsol tőlük, s csak épenséggel azon múlt a dolog, hogy sehogy sem tudtak megegyezni, mert Thelekessy drágán akarta eladni lelkét. Azt kívánta, hogy negyven esztendeig szolgálják őt hűségesen, az ördög urak ellenben legfeljebb 4—5 esztendőre lettek volna hajlandók véd- és dacz-szövetségre lépni vele. — Thelekessy erre megboszankodott s visszakergette őket. Támada azonközben rettenetes szélvész, és ugy hogy a borbély ijedtében egy fához kapaszkodott, más különben a pokol kénköves forgó szele magával sodorta volna őt is.2) Nem lett volna nagy kár érte ! ]) Baross Pál vallomása u. o. 2) A hívők nagyobb épületére vallomását szószerint adjuk: »Idem fatens dicit se pro certo scire, quod Telekessius in hodiernum usque diem in suum nocivum ferat queudam librum magicum, ex quo saepius daemones evocare solet, et cum iis loqui, scire se in super pro certo, quod quadam vice in horto penes curiam Rovna habito ipse Telekessius evaginato gladio, in terra quendam circulum rotundum fecit, quem cum quodam Andrea Kulchar ingressus daemones ex predicto libro evocabat, qui dum praesto adessent, et cur nam evocasset eos interrogassent, rogabat ille, ut per quadraginta annos in omnibus sibi obsequenter famularentur, ac post quadraginta annos sese illi devocabat. Daemones tarn magnum spatium temporis sese nullatenus posse promittere, respondentes quantuor aut quinque annorum pacta cum eo habere volebant, quod dum ipsi quoque breve nimis tempus
