Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - III. közl. 617

THELEKESSY MIHÁLY. «33 országban volt. Nem Rovnán, családja körében, nem is Ledniczén szolgái között, hanem a táborban, a csatamezőn. Átlépvén a határokat, Bártfáról egyenesen Budának tartott. Mert a keresztyén sereg diadalmasan nyomulván előre, Pálffy, Schwarz ember g és Nádasdy Budavár visszafoglalásával akarták méltóan befejezni az idei szerencsés hadjáratot. Nagy lelkesedéssel gyülekeztek a rendek Mátyás főherczeg zászlaja alá, a vármegyék kiállították hadaikat, felült a nemesség személye szerint s 1598. október 6-án már jó reménységgel bíztatta magát az ostromló sereg Buda megvétele felől.*) Thelekessy valószínűleg még Lengyelországban meghallotta Budavár ostromát, lehetett a hír vételére elegendő alkalma - és nem akarván rosszabb lenni honfitársainál, haza tért, hogy mint magyar nemes, ily fontos pillanatban nemzete iránt való köteles, ségét teljesíthesse. Az a körülmény, hogy egyenesen táborba szállott, föltevésünket eléggé igazolja. Kitudja, talán arra is gondolthogy ifjúkori könnyelműségét vére hullásával fogja helyrehozni ? Talán ki akart tűnni minden áron a harczmezőn, érdemeket szerezni magának hazája iránt, hogy megnyerhesse ezáltal a világ, az emberek becsülését is ? Mert alapjában véve nem volt rossz, mégkevésbé megrögzött gonosztévő, hogy ennek szükségét ne érezte volna. Huszonkét éves fiatal embernek az ő helyzetében még az is megbocsátható, ha jobbnak akar feltűnni, mint a milyen valóban. Nelm képmutatás az, mert nemesebb indokokra vezethető vissza, a lélek belső küzdelme nyilvánúl abban. Különben több alkalommal is fordúltak meg Thelekessy elméjében hasonló gondolatok. Vezeklésre a csaták zajába vágyott, vérét, életét akará áldozni, hogy megtisztuljon, bűnbocsánatot nyerjen. . . de már akkor késő, mindörökre késő volt ! Megjelenése a táborban valószínűleg kedvező benyomást gyakorolt azokra is, a kik távozásáról tudomással bírván, talán bűnösnek tartották őt. Nem egyedül, nem is gonoszhírű szolgáival jött, egy csapat lovas kozákot vezetett Buda ostromára. Hasonló dandárt azt hisszük egyetlen főúr sem tudott akkor kíállítani. Áldozatkészsége szembetűnő volt, Thelekessy talán számitott is erre. Mert mindenki tudhatá, hogy a kozákok jó szóért, barátságért, de csekély zsoldért sem jöttek volna idegen földre harczolni, mikor a határszéleken folytatott mesterségük sokkal jövedelmezőbb volt. Kétségtelen dolog, hogy a hadi zsákmány reménye is ösztönözhette őket, de míg arra alkalom nyílt, Theíekessynek nyitva kellett tartania erszényét, hacsak azt nem akarta, hogy az egész tábor szemeláttára raboljanak, mely eset-Illésházy i. h. Szamosközi i. h. Századok. 1890. VIII. Füzet. 41