Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen Hunfalvy Páltól ism. 590

J TÖRTÉNETT IRODALOM. 599 nyelv is létezett, s ettől származott a mi rumän nyelvünk, a mely e szerint majdnem kétezer éves életű. »Nem akarok kételkedni sem a viaszos tábla valódiságában, sem olvasása helyességében, jegyzi meg Hunfalvy, — de én e föliratban inkább olasz, mint rumän írás nyomát találom. Ha a feliratban secondo helyett »a dot lea«, segnai helyett »semnai« állana, akkor, s csakis akkor lenne Cipariunak igaza. Zárja be ez ismertetést Hunfalvy műve újabb időről írt fejezetének a történeti jogot illető része. »Ha a történeti jog elévűlhetlen lenne — írja ő — Szent István koronája minisztereit hibáztatni kellene, hogy ők annak az egyesűit két román fejedelemség iránti hűbérviszonyi joga megújítását nem követelték ; ha változhatlan lenne, a magyar törvényhozás vétkezett volna, midőn nemcsak a magyar, német, szláv és rumän parasztokat a robot terhétől felszabadította, de a megtűrt vallásokat is egyenlővé tette a törvényes vallásokkal. A történeti jog azonban történeti események következménye, melyek után ismét más események következhetnek, minthogy azok oly positiv viszonyok kifejezései, a melyek nem maradnak mindig ugyanazok. A ki tehát oly történeti jogokra hivatkozik, melyek más események és megváltozott viszonyok következtében rég megszűntek, az tulaj donképen azon várakozásban él, hogy a korábbi események és viszonyok ismétlődni fognak. A míg e várakozás a tényleges jogot nem sérti meg, s a tartozó kötelességek teljesítését nem gátolja, mint egy eljövendő Messiásban való jámbor remény, ártalmatlan ; de ha az a tényleges jogot sérti s a kötelességteljesítésnek akadályozására szolgál, azon esetben azt bűnös érzületnek kell tekinteni s nyilvánulását megtiltani s elnyomni. Erre jogosít minden létezőt s annál inkább az államot az önfentartás joga. S ezen önfentartási jogot az államnak még szigorúbban gyakorlatba kell venni, ha annak egy oly képzelt történelmi jog szegül ellene, mely táplálékát csak mesékben és mondákban találja. A »román Irredenta« az uj királyságban és a rumän népvezetők Erdélyben egy képzelt történeti joghoz fogantoznak, melynek alapja üres mese. A magyar és osztrák kormánynak mindkettőn rajta kell tartani figyelmét. A tudománynak pedig tiszte az, hogy a való történettől a mesék és mondák roncsait eltávolítsa s azt lehető egész tisztaságában állítsa a közönség elé ; mert csak való történet és nem a monda és mese az élet tanító mestere.« Hunfalvy ez észrevételére én kettőt jegyzek meg : 1. ha az osztrák kormány el is nézte Suluc érseknek a magyar korona jogai s a magyar állam és alkotmány ellen irányzott békétlenség keltő körlevele kibocsátását, mint politikájával összhangzásban levő tényt, de a magyar kormánynak a törvényesítéskor 1868-ban