Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: A hajdani törcsvári uradalom jogi állapotjához. Brassó város és a hétfalusiak több százados birtok pere - I. közl. 49

59 TÖRTÉNETI IRODALOM. útján való közlései jogi és diplomatikai szempontból ellenőrizve és megbírálva, a községeknek védője sem volt évek során. A védelemben nem volt folytonosság. A székelység őslakos-volta és a történeti jog egész erejében nem érvényesíttetett. A végvárrendszer elmélete s hadászati rendeltetése nem méltattak alaposan. Hétfalu közérdekeinek, havasainak és legelőinek lassankénti elvétele, regálejogának megszorítása a br. Seeberg-féle munkálattal kezdődött, a mikor a sérelmes ügyet az udvar elé kellett volna vinni s megakadályozását erélyesen kívánni. Ekkoris, 1780-ban is közügyészi segélyt kellett volna a községeknek kérni, s joguk megcsorbításába, birtokaik elvételébe beleegyezni nem kell vala. A védelem egyszer lanyhán ment, máskor sehogy, eszköze panasz volt, nem érv, félénk meghunyászkodás, nem önérzetes erély. Brassó ellenben Argus szemmel őrködött jogai s foglalásai mellett, ellenfelei mulasztását és dolog nem tudását, saját levéltára és ellenfele megkeríthetett jogi fegyvereit, a bíróságok és kormány informatiója jogát, a sajtó mindenféle eszközét furfangos okossággal a maga értlekében felhasználta. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter tett az ügyben egy gyökeres intézkedést, az 1871. LIII. t-cz. 82. §-a alkotásával, de utódai Perczel és Pauler tanulmányozták és halogatták azt, mig az első lemondott, az utolsó elhalt, a kérdésnek jogtörténeti, politikai és magánjogi természete gyökeres megértésére s a megígért törvény elkészítésére magát elhatározni nem tudva. E függő állapotban találta azt Eabiny Teofil, az utóbbi igazságiigyminiszter, a kinek kormányra lépése idejében már a földmivelés- ipar és kereskedelemügyi miniszter a belügyivel egyetértve, annak béke utján elintézésére miniszteri biztost küldvén ki : később az igazságügyminiszter is erre határozta el magát s azt kérte fel képviselő biztosává, a mi a kiküldött biztosnak sikerült is. Ehez mindkét részről sok rábiró ok járult. A Brassót illetők ezek : bár mint állítja perirataiban, birtokának jogczime teljesen szilárd, s birtoklása csendes és biztos soha sem volt. A Hétfalu népe magáénak tartotta a viz alatti erdőket s a hol kézügyre kapta, vágta és hordotta, a legelőkön és havasokon marháit legeltette, pásztorait megfogta, verte, elkergette, utóbbi időben néhányat meg is ölt ; perök és a viszálkodás közöttük állandó volt, az 1871. LIII. t.-cz. 82. §-a Brassó birtoka jogossága iránt a közhiedelmet megingatta, azóta a községeknek kedvező törvényszéki ítéletek keltek, a korcsmárlási jog a közérdek szerint köztörvénynyel szabályoztatott, az 1879-ki XXXI. erdőtörvény a kizáró kiváltságos birtokláson, valamint az úrbéri viszonyok szigorán rést tört, a szászok vármegyei, állítólagos nemesi és úrbéres birtokairól netalán külön alkotandó