Századok – 1890

Tárcza - Repertorium a külföldi történeti irodalmból. Mangold Lajostól - 574

578 KÜLÖNFÉLÉK. Istvántól. így hívták ama egyént, kit Kossuth 1853-bau Magyarországba küldött, hogy a koronát kiássa és Angliába hozza. Azonban Vargha Prágában elfogatott és Bécsbe vitetett, hol hosszasb vallatás után a titkot elárulta, melynek fejében a bécsi kormánytól 150,000 forint jutalomdíjat kapott. Varghát azután titkos rendörök kíséretében leküldték Orsovára, hol ö csakugyan megmutatta ama helyet, a hol a korona elásva volt, mely hely vidékén különben Karger Titus és Imbriani császári tisztek vezérlete alatt a katonaság már régebben rendezett ásatásokat. Vargha később családostul Angliába vándorolt ki, hol szivartőzsdét nyitott, de megbukott, mire (mikor, nem tudni) Magyarországba visszatért és Nagy-Váradon letelepedett, hol városi jegyzőnek is megválasztották. Ugyanott 1876. tavaszán meg is halt. Úgy látszik, hogy Váradon nem igen ismerték múltját. — Az emigránsok, kik Vargha árulásáról mitsem tudtak, többeket gyanúsítottak a maguk köréből, így magát Szemere Bertalant és Batthyányi Kázmért is, de alaptalanúl. Csak 1877-ben jan. 11-én nyilatkozott ez ügyben Pétery Károly, Vargha egyedüli barátja, ki a dologról tudott, az Abauj-Kassai Közlönyben, nehogy a gyanú súlya alatt ártatlanok szenvedjenek. (Vargha akkor már nem élt). — Boleszny czikke végén még a koronának Budára és Bécsbe való szállításáról emlékezik meg és végül megezáfolja ama hírt, mintha Omer pasa Szt. István sarkantyúit kezébe kerítette volna. Boleszny úr egyébiránt a múlt évben a délmagyarországi történeti és archäologiai társúlat nagygyűlésén is tartott az egész ügyről felolvasást. II. József császár halálának százéves évfordulója alkalmával bel- és külföldi lapok számos czikket közöltek e fejedelemről. így a bécsi Fremdenblatt (febr. 20.) Teuber Oszkártól hozott czikket, »Kaiser Josefs Tod« ; a N. W. Tagblatt pedig ugyan e napon 'Wertheimer Ede tollából közlött tárczát : »Kaiser Josefs Krankheit und Ende.« Legérdekesebbek azonban II. Józsefnek eddig ismeretlen levelei (a N. Fr. Presse febr. 20. számában : »Ungedruckte Briefe Josefs II.«), melyekben József Artois gróffal szemben, a ki tőle meglehetős kihivó hangon azt követelte, hogy hadsereg élén sógorának kiszabadítása és a franczia rendek szétkergetése czéljából azonnal Párisba induljon, azt felelte, hogy sokkal jobbnak látja, ha az emigránsok Fraucziaországba visszatérnének és magukat a nemzet többségét képviselő rendeknek és az ezek által hozott törvényeknek alávetnék. Józsefet idáig nem igen ismertük mint az alkotmányos rendszer jogosultságának védelmezőjét. Az Andrássy Gyula gróf emlékének szentelt nagyszámú czikkek között Reiner czikksorozata említendő (a N. Fr. Presse-ben 9158—59 és 9163-iki számban és magyarra lefordítva az Egyetértés febr. három számában), melyben a gróf 1849-iki konstantinápolyi követségének története van megírva titkárának naplója nyomán. (E szellemdús és tanúlságos tárczák írója, Reiner Bertalan időközben, márcz. 4-én meghalt.) — Lásd továbbá Dócssy L. czikkét : »Zur Persőnlickheit Andrássys.« (N. Fr. Presse