Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - ZSATKOVICS KÁLMÁN: A magyarországi oroszok történetírása - I. közl. 568

TÖRTÉNETÍRÁSÁNAK TÖRTÉNET,ME. 571 vesszük Babilovics kiváló tehetségét s gazdag képzettségét, könnyen beláthatjuk, hogy munkája különösen a XVIII. század második felére nézve, t. i. azon időre nézve, melyben az egri püspök és munkácsi apostoli viearius közt a harcz tetőpontján állott s melyben Munkács egyházmegye canonisatiójában az egriek teljes vereséget szenvedtek, — mondom — ez időre nézve első rangú kútforrást képez. Annak azonban, ki a Babilovics munkáját olvassa, az Olsavszky Manó és Bradács János apostoli vicariusok korára vonatkozó részét e munkának felette óvatosan kell fogadni, — még pedig a következő fontos okból. Olsavszky Manó apostoli viearius (1743—1767.), mellőzve az egyházmegye legjelesebb fiait, unokaöcscsét, Bradács Jánost küldette fel a megyebeli papság érdekeinek előmozdítása végett Bécsbe az udvarhoz s ez által egyúttal biztosította részére az utódi jogot maga után. Olsavszky ez eljárása sokakat elkeserített a megye jelesebbjei közül. Ezek közé tartozott Babilovics is, kit fájdalmasan érintett az, hogy a kortársak tanúsága szerint is, a csekélyebb tehetségű s kisebb képzettségű Bradács lett Olsavszky utódjává, — miért is munkájában e két férfiút a legnagyobb elfogúltsággal s így a legsötétebb színekkel jellemzi. Mindebből azonban távolról sem következik az, a mit Duliskovics állít, hogy t. i. Babilovics csakis a czélból írta munkáját, hogy tere legyen az Olsavszky és Bradács iránt érzett gyűlöletének kifejezést adhatni, — miután e czélból felesleges volt foliokat írni tele, kifejezhetvén e gyűlöletét igen könnyen az e korban igen is használt röpíratírás utján is. A mi különben a Babilovics munkájának felhasználását illeti, az a Lucskay nyilatkozata szerint, nagyon meg van nehezítve a szerző dagályos és terjengős írmodora által oly annyira, hogy több oldalt kell elolvasni, míg az olvasó világos képet szerez az író nézetéről egyik vagy másik kérdést illetőleg. A magyarországi oroszok történelmére vonatkozó és nyomtatásban megjelent művek közt időrendileg az első Décsy Antalnak »Az magyar oroszokról való igen rövid elmélkedés. Kassa 1 797. ajánlva Bacsinszky András orosz püspöknek« czímű munkája. Décsy a magyar irodalom történelmében is bír helylyel, miért is személyéről és működéséről feleslegesnek tartom e helyt beszélni. Décsyt muukája megírására, — az előszó szerint, — egy pócsi búcsú indította, a hol is az oda egybesereglett orosz népet látva, azon kérdések merültek fel előtte : 1. honnét vette eredetét az orosz nép Magyarországon ; 2. mely időtájban szakadt