Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - II. közl. 544

566 KOMÁROMY ANDRÁS. ember is« s bár a magyarok sürgetésére Váczhoz nyomult seregével, elsánczolván azonban magát verőczei táborában, az ütközetről hallani sem akart. A vezér pasa csakugyan lövetni kezdé Yáczot, de Pálft'y Miklós látván az erősség hitvány voltát, éjszakának idején kihozta onnan az őrséget, s Nádasdy és Kolonics dandárjaival egyesülve, szemben fogadá a törököt. Véres viadal fejlődött ki, melyben a kevés számú magyarság háromszor győzedelmesen verte vissza a vezér pasa támadását, de hiába kérték Miksát, hogy kedvező helyzetét felhasználva, a derék haddal nyilt ütközetbe bocsátkozzék, melynek kimenetele felől alig lehetett kétség : a német rend nagy mesterérek nem volt ehhez bátorsága. Végre a török sokallani kezdé már a folytonos kudarczot — 3000 halottja hevert a csatatéren — s békét ajánlott Pálffynak. Ez jó hiszemüleg belement a dologba, s míg a tárgyalások folytak, a pasa titkon fölszedé sátorfáját s egyenesen Budának tartott. Ha szökését idejében észreveszik, seregének csak romjait vezeti vissza, de senki sem gondolván ily ravasz cselfogásra, szerencsésen megmenekült. Talán a főherczegnek nem is volt épen ellenére a dolog, mert hadait — noha még csak november eleje volt s a magyar vezérek Tata megszállását sürgették — csakhamar téli szállásra bocsátotta. E csatározások alkalmával — bár Nádasdy és Kolonics lovassága jó szolgálatot tett — legfőképen Pálffy Miklós katonái tüntették ki magukat s vitézségükkel megmentették Miksa főherczeg zászlójának becsületét. A többnyire gyarló fegyverzetű megyei hadak rettenthetetlen bátorságot tanúsítottak, s nincs okunk kételkedni rajta, hogy e tekintetben Thelekessy Mihály is az elsők között járt. A gyalogság szablya és puskával tovább négy óránál védelmezett bizonyos magaslatot az egész török haderő ellenében ; ágyúval, taraczkokkal jöttek rájuk, sokan elhullottak »az jó vitéz gyalog magyarokban«.,2) de fontos positiójukat megtartották. Nem ott volt a hiba, a hol a német tanácsosok s a prágai udvar tányérnyalói keresték, mert a magyar vitézség sohasem tagadta meg magát a csatamezőn. Ha a fővezérséget olyan emberre bizzák, kit tudománya, tapasztalata, személyes bátorsága, erélyessége egyaránt képesítettek a fontos tiszt betöltésére, a *) »az viczéje — Ferdinánd burgói berezeg — még annál is tudatlanabb, sőt ugyan parvae vei nullius virtutis homo erat computandus« mondja Illésházy i. m. (43. 1.) a) Illésházy i. d. v. ö. Istvánffy i. h. Ez utóbbi hülönben, mint afféle udvari történet író, csak magasztaló szavakat talál Miksa főherczeg viselt dolgainak jellemzésére.