Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - II. közl. 544

564 KOMÁROMY ANDRÁS. táborozva, nem tudta elhatározni magát Buda vagy Győr alá szálljon-é : Telekessy nagy buzgalommal járt el tisztében, összegyűjtötte a hadi népet, szorgalmazta a nemességet, gondja volt rá, hogy az urak idejében kiállítsák fegyvereseiket — minden tiz porta után 3 lovas és 3 gyalog katonát — és a nyár derekán Pálffy táborába vezette csapatját, ki Esztergomnál minden mozdulatát figyelemmel kísérte a budai pasának. Thelekessy szigorú fenyítéket tartott saját zászlója alatt, senkit sem bocsátott haza a főkapitány különös engedelme nélkül, a defectusokat mindig kiadta a vármegyének, a mivel persze több ellenséget mint jóakarót szerzett magának. Pedig hát ez kötelességében állott, ha fejét és tisztességét szerette ') s Pálffy nem az az ember volt, a ki a mulasztást akárkinek is elnézte volna. Különben is a megyei hadakon kívül több magyarság alig volt táborában, mert a végbeli vitézek fizetlenségiik miatt elszéledvén, a szabad hajdúk számát szaporították. — Pálffy pedig nagyon jól tudta azt, hogy idegen nemzettel törököt verni nem lehet, s ezért szigorúan ügyelt arra, hogy serege együtt tartassák. De az urak természetesen nem igy fogták fel a dolgot, és sokalván a költséget, haza hívogatták drabantjaikat a táborból, a mit Thelekessy nem hagyott szó nélkül, mert a felelősség egyedül őt terhelé. Persze aztán rossz néven vették a fiatal kapitánytól, hogy olyan keményen tartja magát, mikor az alispán is egy követ fújt velük. Rakalupszky István, — ki úgy látszik viczéje volt Thelekessynek2

) — bizonyos dolgaiban otthon járván, jellemző dolgokat ír a vármegye hangulatáról : »Thurzó György uramot mongyák, hogy igen haragszik ő nagysága, mivelhogy az defectusokat kiattuk az vármegyének, hogy az ő nsga drabanti nincsenek meg soha az táborban. Az mint beszélik itt az uraim, az anyámat immár holta után másnak keresztölte, hogy nem mint életében hitták szegényt. Mindenkor hallottam, az igaz mondásért embernek gyakorta feje törik. Vicze ispán uram erőssen toldotta. Ezután semmit sem merünk irnya, ha csak magunk maradunk is. Ha Illésházy uram nem szállana mellettünk, Petröczy e's Ostrosith uramék földig alá vernének benniinköt, vármegyének való szolgálatunkban igy becsülnek meg bennünköt. Nem tudom ezután ki szolgálhat nekik valami szükségekben, ha igy hálálják meg jámbor szolgálatunkat etc.« 8) J) Ha valakit haza bocsátott a kapitány : fejével, ha a defectusokat ki nem adta — tisztségének elvesztésével lakolt. 2) »Minthogy most — irja egy alkalommal — Isten után az kgd jó ákaratty&ból egy hajóban evezünk, illik is egymás tisztességét. . . oltalmazni.« 8) Orsz. Levéltár kincstári osztálya. Vegyes levelek (1590 —1599).