Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - II. közl. 544

550 KOMÁROMY ANDRÁS. illendőképen jelenhessék meg a táborban s a hadviselésre az országgyűlés által felajánlott adót annak idejében lefizethesse. Meghitt szolgái már régóta tetszésük szerint gazdálkodnak, senki sem vonta őket számadásra s urok felől bizony akármit is cselekedhettek. Ez pedig természetesen semmi jóra sem vezethetett, mikor száz meg száz alkalom kínálkozott arra, hogy visszaéljenek független helyzetükkel. Nem az volt a legfőbb baj, hogy saját érdekeiket még urok kárával is előmozdították, mert ezen idő multával könnyű lett volna segíteni, de a kedvező alkalom sok oly dolognak lett szülő anyja, mely előbb-utóbb veszedelmet hozhatott Lednicze várára. Megszokták a dologtalan könnyű életet, még a régi uraság idejében, kinek egyszer-másszor nagy hasznára voltak s kardot érezve oldalukon nem volt többé kedvük visszatérni előbbi foglalkozásukhoz, hogy arczuk verejtékével keressék kenyerüket. A szoros hegyi utak, az erdők mélységes homálya inkább vonzották őket, a kalmárok rakott ládái, a pukhói és ledniczei vámsorompók, sőt még a király harminczadja is bő nyereséggel kecsegtették a merész vállalkozókat. És ugyan mitől is tarthattak volna ? Az erdő megőrzi a maga titkait, a vármegye nem ér rá üldözni, felkutatni őket, különben is Lednicze vára erős menedékük s a jószág-felügyelő, a kulcsár, a várnagy mind egyetértenek velük. Évek óta gyakorolták már jövedelmező mesterségüket, eleinte csak ökörlopáson kezdvén, de számuk napról-napra való növekedésével vakmerőségük is nőttön nőtt. Thelekessy Mihály szolgáinak mondották magukat, de ebben semmi sem volt igaz s tulajdonképen egy jól szervezett rablóbandát képeztek, ügy hogy a kereskedők folytonos rettegés között utaztak Lednicze környékén, mert sohasem tudhatták melyik pillanatban ütnek rajtuk s fosztják ki mindenükből a haramiák. Magános embernek pedig, ha pénzt sejtettek nála, valóságos Istenkísértés volt az erdőkben eléjszakázni, mert irgalom nélkül megölték néhány forintjáért. Moncsek Kristófot, a jószág-felügyelőt tartották fejüknek, ki gyermekségétől fogva Thelekessy István udvarában nevelkedett, mióta a Kavkával vívott harczok idején testvérbátyját megölték. Thelekessy hálából gondoskodott felőle, s nemcsak szabaddá tette, de Horenicz helységben egy nemes udvarházat is adományozott neki, kikötvén, hogy ő és maradékai, fiainak is hasonló hűséggel szolgáljanak. E donatio alapján Moncsek később nemességet szerzett s úgy betudta hízelegni magát fiatal ura kegyeibe, hogy ez a vén becsületes Keresztes János halála *) Az adománylevél kelt Rovnán 1585. január 14-én. Orsz. Itár. N. R. A. fasc. 398. nr. 20.