Századok – 1890

Értekezések - Dr. HUNFALFY PÁL: A magyar nemzeti krónikák - III. közl. 537

538 HUNFALVY PÁL. mel ; nem tudjuk : Kézainak írása-é az, vagy valamelyik másolójáé. Egy fecske nem csinálván nyarat, a Szabó Károly szakolya-a sem bizonyíthat semmit is a székely ellen vagy mellett. Nem áll ám, hogy szakoly, székely úgy viszonylik egymáshoz, mint magyar és megyer stb. Szakoly és székely viszonylanék úgy egymáshoz, mint magyar és megyer: szekely-t azomban Szabó K. felmutatni nem bírja. A székoly alakot sem merném a Sicwlus után igazolni. A magyar nyelv nagyon érzékeny, a mire nem igen ügyelünk. írjuk és mondjuk holt, volt, költ stb., de ha utánna nézünk, honnan ered azokban az o, ö, megtaláljuk, hogy az Z-nek vocálissá olvadásából lett. P. o. az alma szónak kiejtése auma-yi, ez meg továbbá oma-vá lesz. A nép így ejti : hót, vót, köt (mi a haut, vout, köüt-ből lett) nagyon helyesen : mi meg, nem nagyon helyesen, holt-ot, volt-ot, költ-öt írunk ; tehát az ó-ba olvadott /-et is szükség nélkül írjuk ki. Kriza János azt találta, hogy »aterpedt hangzók gyakori előfordulása, melyet okoz az l-nek az utánna következő mássalhangzó előtt való kihagyása vagy elveszése, jellemzi különösen a keresztúr-fi-széki népnyelvet, mely hangbeli kár csakugyan haszonba megyen, a mennyiben az l előtt álló önhangzó terpedtté, úgy szólván terhessé teszi. P. o. a'ma (másutt au'ma) = alma, csindna = csinálna stb. Gergő' = Gergely, méto = métely x) »Eccö' vót, hó vót, hő nem vót egy kiráj, ennek vót három fija« így kezdődik a mese. De az l-nek kihagyása u ü által is pótoltatik, mint a vautál-e az Oatnál = voltál-e az Oltnál ? A vawí-álból lett vótál. Tehát Székö', Székel helyett a nyelv természete szerint van ; Széköly csak grammatikai félreértésből támadt, mint a holt, volt, költ. Szabó azért nem akarja a szélc-el szóalakot elismerni, azaz tagadja, hogy ez a szó szék és eZ-hől volna összetéve, mert az elő, elöl, előtt szókat senki sem ejti és senki sem ejtette ölő, ölöl, ölöttnek. Az igaz, csak hogy ennek más oka van. A vala, kele (kél) stb. senki sem ejti : vola, köle, de a volt-ot mindannyian ejtjük és írjuk, a költ-öt (felkölt) ha nem is mindnyájan, de nagyon sokan ejtik és írják. Miért? Mert két magánhangzó közt az l nem ') Vadrózsák, 551. lapján.