Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - TAGÁNYI KÁROLY: A Hunyadiak kora Magyarországon VI. k. írta dr. Csánky Dezső 499

504 TÖRTÉNETI IRODALOM. nokban egyetlen egy vár se volt, Pest megyében is csak egy kastély, Csongrádban az egy Szeged vára s Békésben 3 kastély de csak egy igazi vár : Gyula vára. Míg tehát a középkorban az arisztokrácziát legtöbbnyire hegyi várakban találjuk, a síkok leginkább a demokráczia hazája, t. i. a köz-nemességé. E két természetszerűleg ellentétes elem, politikai jogaiért egymással szakadatlan küzdelemre van utalva. Ámde e küzdelem nem mint ma parlamentekben, hanem minden megyében külön-külön, a legkülönbözőbb társadalmi és birtokviszonyok hatása alatt vívatott. Az egyes megyék részletes beható ismerete nélkül tehát e küzdelemből magából alig vehetünk valamit észre, pedig egész középkorunkat megmagyarázza, s az újkorral áthidalja. Mert nem csupán osztályharcz volt ez, hanem a középkori ember öntudatra ébredésének lassú processusa, physicai és szellemi erejének mind teljesebb kifejlése. Előbb az anyagi, majd a politikai, végűi a szellemi önállóságot szerzi meg fokról-fokra, s a nemzetnek mindegyre szélesebb rétegeit teszi a közszabadság részesévé. Ez a fejlődés az, mely a Hunyadiakat juttatván hatalomra, Magyarország politikai renaissanceával végződik, s a nemzetet a szellemi megújhodásra is oly fogékonynyá teszi. A regi Magyarországot erejének e teljességében látjuk fölidézve Csánki könyvében, főleg ama részeiben, mely az Alföldet s majd a második kötetben a dunai megyéket fogja bemutatni. Ebből fogjuk megérteni másrészt, mily óriási kiheverhetetlen csapás volt a rákövetkező török uralom. Az ország legtermékenyebb vidékein ezer meg ezer köz-nemes család, százakra menő gazdag falvak mentek tönkre. De a legsúlyosabb csapás az volt, hogy másfélszázadig idegenek birták az Alföldet, az országnak éppen e legmagyarabb, legdemokratikusabb, s assimilativ képességére nézve már természetszerűleg is leghatalmasabb részét. Másfél századig szünetelt földjének óriási olvasztó ereje, népe kipusztult, koldusbotra jutott. Az ország szive és gyomra lévén megtámadva egyszerre, természetes, hogy az egész organizmus is minden tagjában halálos beteg volt. Újból az olygarchiának lett áldozatává s a közszabadságot már nemcsak velük, de egy idegen dynasztiával szemben is védeni kellett. Minden megmaradt jobb erő e terméketlen passiv küzdelemben emésztődött el. Olykor majdnem, a magyarság hegemóniája is kérdésessé vált, mindenben politikai particularismus váltotta fel x) Természetesen e szavak középkori értelmükben veendők, sem az emberek, sem a fogalmak, bár ugyanazzal a szóval jellemezzük is, nem azonosok a maiakkal.