Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - THALY KÁLMÁN: Konstantinápolyi újabb kutatások a Rákóczi-emigratió koráról - I. közl. 1

to KONSTANTINÁPOLYI ÚJABli KUTATÁSOK. ráltatá azt s avattatá fel franczia - akkor jezsuita — templommá. Ehhez most megjegyzem még, hogy a különben a XYII-ik század második felének megfelelő barok-ízlésben átalakított egyház mind három hajójának félkerekded boltozatú eredeti, régi kupolái a hajók keleti végén az oltárok fölött szerencsére épen hagyattak s ma is díszei a templomnak. A középhajó kupolája a főoltár felett, tágasabb és emelkedettebb a mellékhajókéinál. A hossznégyszögű, buzogányszerű tetején csipkézett védpárkányzatot tartó erős torony is ódon állapotában van még. Ez hajdan, mikor Galatátagenuaiakbírták, — mintalakjáról világosan látható, — egyszersmind védbástyáúl szolgált ; általában, ezen templom és zárda környékén sok még a régi genuai erődítmények falmaradványa; — az ó bástyafalak nyomait a tetőn álló nagy »Galatatoronytól« le, csaknem a tengerpartig lehet követni. A St.-Benoít-egyliázat — mely egészen be van építve — a rendháznak nagy, díszes, igen terjedelmes épületei környezik, melyeknek főormózatára büszkén vonják fel ünnepnapokon a franczia tricolort. Mert a lazaristáknak nemcsak zárdájuk: de a konstantinápolyi franczia gyarmat ifjúsága s egyéb keresztyén gyermekek nevelésére és oktatására szánt virágzó iskolájuk is van itt, nagy könyvtárral, természetrajzi múzeummal, s árvák, szegény gyermekek számára lakással, bentartással. A valláserkölcsi oktatás, humanismus, keresztyén jótékonyság műveivel e rend igen áldásosán működik keleten, lígy itt a központban, mint különösen az archipelági szigeteken s Kis-Azsia partvidékein bírt missió-állomásain. E missió-állomásokat s a galatai Szent-Benedek egyházat és zárdát fölszereléseivel, alapítványai s javadalmaival, könyv- és levéltárával egyetemben a lazaristák a jezsuita-rendtől örökölték, ennek Mária-Therézia idejében történt eltörlése után. Minden ügyiratot azonban, úgy látszik, a jezsuiták nem adtak át utódaiknak, avagy az átvételt megelőzött rövid intervallum alatt tűnhettek el némely alapítványlevelek, irományok, jegyzőkönyvek, régi leltárak ; mihez járul, hogy a St.-Benoít templom és zárda épületei a múlt és a jelen század folyamában négyszer-ötször leégtek, olykor be is égtek, — úgy, hogy a levéltár és könyvtár egy része is elhamvadt. Mindezen változások egyaránt közrehatottak