Századok – 1890

Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: IX. Bonifácz pápa bullái 485

492 DR. KARÁCSONYI .TÁNOS. őket megerősítse, kérésüket a szentszék minden ellenvetés nélkül teljesíti. Mi több, a római szentszék annyira belenyugszik a királyi kegyúri jogok használatába, hogy midőn a király erre hivatkozik, az ő jelöltjének pártfogásától eláll. így pl. 1399. márczius 25-én Gálfia András váradi kanonokot kinevezte a pápa egy zágrábi kanonokságra, de midőn értesült, liogy a király a kanonokságnak kegyura, s e jogánál fogva mást jelölt ki e javadalomra, a magyar Gálfia Andrásnak engednie kellett s a pápa a királytól választott idegent, Grazari András salzburg-egyházmegyei papot erősíti meg a kanonokságban. Ha ezenkívül még nagyobb befolyást akart szerezni magának a király a javadalmasok kinevezésére, nyitva állott előtte az út, csak bizonyította volna be, hogy ezen és ezen javadalmaknak ő a kegyura és megkapja mindjárt a kijelölés vagy kinevezés jogát. Ezen bebizonyításra azonban szükség volt, mert Zsigmond elődei a római szentszék előtt azt nem emlegették, s ez azt nem tudhatta ; azonkívül nemcsak ott Rómában, hanem hazánkban is voltak emberek, a kik a király kegyuraságát a nem királyi alapítású javadalmakra pl. a pozsonyi prépostságra nézve kétségbevonták. 2) Az előadottak nyomán méltán mondhatjuk tehát, hogy Zsigmondnak nem lehetett oka panaszra. Az ő akarata mindig teljesült, szava a javadalmak betöltésénél döntő volt. .De Zsigmond király ezzel nem elégedett meg. 0 maga akarta birni, még pedig nem mint kijelölést, hanem mint egyenes adományozást, a javadalmak betöltését. így pl. egy tekintélyes történetírónk állítása szerint Ludányi Tamást Zsigmond nevezte ki szerémi püspöknek.3

) Az abaújvári főesperességet is adományozta, 4

) az ó-budai káptalan egyik tagjáúl pedig bárkinek megkérdezése nélkül Wrede Jánost nevezte ki.5

) Mivel azonban a római szentszék a magyar egyházi javadalmak adományozását jogosan szerezte és azt már egy századig liáborítatlanúl birta és mivel az ő adományozó jogát maga Zsigmond is akárhányszor elismerte azzal, hogy egyik-másik kedvelt (többnyire idegen származású) híve számára a pápától kért javadalmat, nagyon természetes, hogy a római szentszék eme fontos jogáról csupán a király kedvéért le nem mondott, és nem csodálhatjuk, hogy a királyi egyenes adományozásokat el nem ismerte. Elment mindamellett az engedékenység végső határáig és a pápa a királyi kinevezés tekintetbe vétele nélkül kinevezé Ludányit i) Y. ö. e kötet 104. 105. 11. — 2

) U. o. 453. 1. 8) Pray, Specimen Hierarch. Hung. 387. 1. *) E kötet 397. 1. — 5

) U. o. 449. 1.