Századok – 1890

Tárcza - Magyar Történelmi Társúlat - 465

A MAGYAR NEMZETI KRÓNIKÁK. 467 De 1647-ben az országgyűlés a hűtlenség és felség-sértés esetében jogot teremt a királyi fiscusnak a vétkesnek birtokára : Erdeiben már 1562-ben »kezdődött a levert székel község adományozgatása.« (Szabó K. az új kiadása 185. lapján.) Itt azonban az adományos nem székel kötelezettséggel birta nyert örökségét, hanem mint kiváltságos ember ment volt attól : a magyar városokban pedig csak »jure civüi« azaz városi kötelezettséggel bírhatta nyert örökségét. Ki fogná azonban az 1638: 35. §. 3-nak világos szavaiból azt érteni ki, hogy a magyar szabad városok megvoltak már, mielőtt a királyság támadt ? A székel községek a íiskus irányában kevesebb önállással dicsekedhettek, mint a magyar »civitates« és »oppida«. Ennél fogva legalább oly kevéssé lehet a székeliek eredetét a királyság előtti korba gondolni, mint nem a magyar városokét. Nemcsak az mese, hogy a Krimhildi csatától fogva látatlanúl, tehetetlenül lappangtak 1213-ig, hanem az is mese, hogy a pogány nagy fejedelmek korában önfejűleg pottyantak volna Erdeinek keleti szélére, s hasonlóképen 12 ] 3-ig látatlanúl és tehetetlenül lappangnak vala, midőn István, Salamon, Géjza és László királyok a besenyőkkel ós kúnokkal hadakozának. HUNFALVY PÁL