Századok – 1890
Értekezések - Dr. HUNFALFY PÁL: A magyar nemzeti krónikák - II. közl. 458
458 UÜNFALVY PÁTI. A bolgár Simeon a vele szövetkezett besenyőkkel együtt megtámadván a távolban hadakozó magyarok lakhelyeit, s azokat elpusztítván, az ott maradottak némelyei a mai Erdeibe menekülének — irja Engel Keresztély. A magyarok elfoglalták azután Erdeit, s ott találván rokonaikat, a szökely gúnynévvel bélyegezték meg, a miből azután székely lett ; mert úgymond Engel, a régi magyarok nem kímélték meg gúnynévvel és büntetéssel azokat, a kik a csatából gyáván elszöktek. A magyar évkönyvek is több ízben semmire való székelyeket (nequissimi et vilissimi Siculi) emlegetnek. A mi korunkban azonban a legvitézebb katonák a székelyek. *) A szók szó-gyökből soha sem válik szék, mint a szci7v;ból sem, szökelyhől nem lesz székely, mint szakoly-ból sem. Arra a szófejtegetésre nézve tehát egy deszkán úszik Engel és Szabó Károly. De Engelt már az is, a mit a magyar »annales«-ből (nequissimi et vilissimi Siculi) idéz, arra figyelmeztethette volna, hogy szómagyarázata csak az erdeli székeleket illeti, nem a pozsony- és mozsony-megyebelieket is. Az is föltetszik, hogy Timonra nem gondolt, a kit Pray kiemelt volt. Itt azonban kénytelen vagyok bővebben szólni, mint magam is szeretném. »Timon Sámuel a székely névnek a székhelyből való származását nem tartván elfogadhatónak,2 ) azt állítja, hogy a székely nevezés régi szó, mely őrt jelent. Ugyanis Magyarország némely uradalmaiban, mint a Regécziben, a hegyek és erdők őreit mai napig is (1754-ig) székelyeknek nevezik. Timon nézetét fogadták el mindazok, kik az erdélyi székelységet valamelyik magyar király által alapított határőrök maradékainak tartják, mint Pray és Fejér György. Az utóbbi szerint a székely nem nemzeti, hanem foglalkozási név, mely megfelel az ör nevének. Ezen véleményt hirdeti Hunfalvy Pál is, ki a Timon egyszerűen oda vetett értelmezését nyelvészetileg is igazolni törekszik.« így ír Szabó Károly a »Századok« 1880-diki folyamának 406. lapján. Kénytelen vagyok megvallani — felelék én — habár ez ') Geschichte des Ungarischen Reichs, von Joh. Christian v. Engel. Neue Auflage, Wien 1834. I. 58. 61 stb. 8) Engel sem fogadta el. »Die Ableitung von Széle-hely (Sitzort) will mir nicht einleuchten.« I. 61. XX jegyzetében.
