Századok – 1890

Tárcza - Folyóiratok szemléje - 450

450 TÁRCZA. történelmi munkát irt, melyre felhívjuk a müveit közönség figyelmét. A díszesen kiállított kötet ára 1 frt 70 kr. — »Az aranyos-széki mohácsi nyelvemlékek« czím alatt Hunfalvy Pál az Akadémia nyelvtudományi értekezései során érdekes tanulmányt tett közzé, mely tulajdonkép polémia Hasdeuval. Ez a nyelvemlék egy c.yrill betűkkel írt Miatyánk, mely a XVI-ik század második felében íratott, és a Codex Sturdzanusban találtatik. — Hunfalvy úgy magyarázza meg ez irat keletkezését, hogy sok faluban a magyaroknak magyar papjok nem levén, az oláh pópához folyamodtak, s azzal mondatták el legalább a Miatyánkot magyarul. Bármily nagy volt is Erdélyben a vallásos türelem, — de ennyire alig terjedt. Valóbbszínű az, hogy a XVI. és XVII-ik században az unitarismus s a protestantismus nagyon kezdvén terjedni az oláhok közt, s a pópák ref. püspökök alá rendeltetvén, a Miatyánkot Cyrill betűkkel ilyen protestánssá lett pópa írta le. Hogy pedig ez protestáns Miatyánk volt, azt annak szövege bizonyítja : mert ez a befejezés : »tied az ország, a hatalom, a dicsőség« csak protestáns Miatyánkban fordul elé, — sem catholicusban, sem oláhban nem. Igaza van Hunfalvy -nak, hogy ez a Miatyánk nem nyelvészeti, hanem történelmi adat. Nem lehetetlen, hogy a protestánssá lett oláh falvakban protestáns isteni tisztelet végén használtatott, — mert az oláhok közt tényleg sok volt a protestáns egész a XVIII-ik század elejéig, mikor aztán az önálló fejedelemség bukásával vagy visszatértek a disunitusok közé, vagy uniálódtak. FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE. — Az AncnAEOLOGiAi Értesítő áprilisi füzetében Gaul Károly a n- muzeum gyűjteményeiben levő ó-kori kocsi-részletek helyreállításáról ér kiegészítéséről értekezik, több képes táblával illustrálva tanulságos combinatióit. Hpl két Árpád-kori feliratos emléket ismertet, melyek egyike a vörsi emlék, mely a szombathelyi múzeumban őriztetik, másika Bulkeszről, Bácsmegyéből való. Csorna és Cscrgheő : Szapolyai István és Csetneky István sírköveit mutatják be ; az elsőt a szepeshelyi székesegyház »Zápolya kápo)nájá«-ból, a másodikat a csetneki (gömörmegyei) luth, templomból. Az emlékek és leletek sorozatában Wosinszlcy Mór a hasogatott kőeszközök néhány ritkább alakjáról értekezik, Hpl a forrai (abaúji) bronzleletet ismerteti, Fröhlich római feliratokat mutat be Alsó- és Felső-Pannoniából (II. közlemény), IIpl : János Zsigmond ifjúkori emlékérmét írja le s mutatja be képben is (1552—56-ból), érdekes érem- és costume-tani fejtegetések kíséretében. A gombos és sujtásos magyar öltöny egyik legrégibb emléke ez érem. A levelezés rovatában több új leletet mutatnak be Ingwald Undset, Dar nay Kálmán és Téglás István, ez utóbbi 1501-iki rovátkos botokat Lemnekről. Irodalmi és különfélék rovata fejezi be a változatos füzetet.