Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen und ihre Ausprüche írta Hunfalvy Pál - III. közl. 435

TÖRTÉNETI IRODALOM. 441 a királyi adománylevél az Isten tiszta igéje kifejezés alatt, azt hiszem, nem lehet kérdés és kétely tárgya. Én ez adománylevelet a benne levő történeti egyénekért és tényekért tartom fontosnak, mint egyszersmind annak is bizonyítékát, hogy az oláhság reformálását mindenik — hosszabb vagy rövidebb ideig — többségben levő hitfelekezet vezérférfiai rnegkisérlették, az részben sikerűit is, számos kitűnő oláh nemzetséggel gyarapodott a magyarok száma, de a tömeg egészében máig a régi. Most némelyek a hatalmasan terjedő és hódító magyar műveltségtől remélnek átalakító hatást, de én főleg Románia királysággá léte óta nem hiszem teljesülését. II. A könyv második fejezetében a nyelv bizonyságtételét adja elő Hunfalvy a 195-től 240. lapig. A nyelv bizonyítékai döntő fontosságúak — írja — egy nép úgy belső, mint külső történetére nézve. Amaz keletkezésével foglalkozik s erre felvilágosítást csak a nyelv ad ; ez más népeknek rá hatását határozza meg s e hatás szintén a nyelvben tükröződik vissza. Átalános becsét az adja, hogy nem csal. Más bizonyítékokat önkényesen vagy önkénytelenül meg lehet hamisítni, a nyelvét nem ; ez ép oly kevéssé téved, mint az ösztön. Hunfalvy Picot után 8.530,000-re teszi a különböző országokban élő rumaneket, Erdélyre 1.250,000-et, Magyarországra 1.460,000-et számít, nyelvöket a franczia, spanyol és olasz nyelvvel együtt a rómaitól származottnak és szépnek elismeri, legközelebbi rokonának az olaszt mondja, de ez és a rumiínek nyelve között a fejlettségi nagy különbség okát abban találja, hogy az olaszokét a lángeszű Dante, Boccaccio és Petrarca művelték ki, míg a rumiinek elszlávosodott lakföldeiken a római nyelvtől úgy elidegenedtek, hogy a latin betűk helyett a cyrillt vevék fel irodalmi nyelvökűl, kevés és csak középszerű íróik voltak, latinúl nem is értettek s tudósaik nyelve is az egyház által használt szláv, kivételképen a görög nyelv volt. I. A nyelv bizonyságtétele a belső történetre nézve. A rumän nyelv belső történetéről megjegyzi író, hogy az újabb rumiin irodalom 3—4 évtized óta kezdett latin betűt használni, az első így írott könyv, a Sinkai György erdélyi rumän tudós által Bécsben 1780. kiadott s általa daco-románnak nevezett rumän nyelvtan (Elementa lingvae Daco-Romanae sive Valachicae stb.) A déli rumanekrőlvagy kutzo-vlachokról 1774-ben Thunmann írt; azok szerinte részben tlirák, részben makedoniai és thessaliai vegyűlék. nyelvökben sok a görög elem, nagyobbára még akkor nomád Századok. 1890. V. Füzei. 29