Századok – 1890

Értekezések - RÁTH GYÖRGY: Aragoniai János - II. közl. 415

418 ITÁTH GYÖRGY. feltárásáig teljesen ismeretlen maradt. Mátyás hajlandó volt sógorának a ferrariai herczegnek ügyét erélyesen felkarolni, sőt felakarta használni az alkalmat arra, hogy a velenczeiektől szenvedett számos sérelmeket megtorolva, a köztársaságnak hatalmát teljesen megtörje. E végből egy 100,000 főből álló hadseregnek előállítását vette czélba. Mivel azonban két császár ellen egyidejűleg háborúba volt keverve, egyelőre s közvetlenül a maga részéről csak 500 lovast, e között 100 huszárt ajánlott fel, melycsapat a liga által kijelölendő biztos úton a harcz színhelyére volna szállítandó ; továbbá késznek nyilatkozott arra, hogy Magyar Balázst Horvátországba rendelendi a liga számára eszközlendő toborzás végett. Ezenfelől már előzetesen szövetségeseivel a svájcziakkal akként egyezett meg, hogy abban az esetben, ha a liga 10,0000 aranynyi subsidiumot fizet, és ő a költségtöbbletet biztosítja, azon évi augusztus hóban 10,000 svájczi gyalog katonából és 6000 magyar lovasból álló sereg fog Bresciában és Veronában összegyűlni. Ha pedig a liga további 100,000 arany subsidiumot nyújtana, s Mátyásnak ideje marad Fridrikkel és a szultánnal való ügyeit rendbe hozni, ő maga fogna a velenczeiek háta mögött egy hatalmas sereget felállítani. E merész tervek, a mennyiben a fennmaradt levelezésekből kivehető, a ligát hidegen hagyták ; kivánt biztosai meg nem jelentek, sem a kikötött biztosítékok meg nem adattak. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy a háború kitörése előtt Kómában és Velenczében diplomatiai titon megkisérlett közvetítésen felül, Mátyás részvétének semmi, más nyomát nem találjuk. *) Az események különben is rohamosan haladtak. Az eleintegyőztes nápolyiak, a velenczei condottiere Robert Malatesta segélycsapataival egyesűit pápai hadsereg által az 1482. aug. 21-kén vivott csatában tönkre tétettek. Mindazonáltal Ferdinand diplomatiai ügyessége ellensúlyozta a harcztéren szenvedett veszteségeit. Riariót gazdag ajándékokkal megnyervén, a pápával deczember hó 12-én békét kötött, melyben a ferrarai herczeg birtokaiban biztosíttatott. Sőt miután a velenczeiek a herczeg ellen nyert előnyökről lemondani nem akartak, a pápa az ellenligához csatlakozott. A szentszék politikájának eme fordulata, nyomban a magyar királyhoz való viszonyában is nyert kifejezést. Most már, mint látni fogjuk, a pápa a nápolyi királylyal egyetértőleg törekedett Mátyást a velenczei köztársaság elleni közös hadjáratra rábirni. Mindenekelőtt a neki ellenszenves theanói püspök helyett, hozzá és a császárhoz békéltető pápai követül a castellai püspök kiil-M. k. diplom. eml. IV. k. 8—18. 1.