Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - II. közl. 396

412 A KÖZÉL'KOU KEZDETE ki megdorgált uruk mellett, mint a hogy — üldöztetésök hevében: is, 1066-ban — többnyire a nemzet ügyéhez csatlakoztak. Azon politikai mozgalmakban akkor s utóbb I. Béla alatt, hangoztatták ugyan, de nem vették elég komolyan a vezetők a régi pogány vallás helyreállításának ügyét ; a politikai és társadalmi állapotokkal való elégületlenség azután is gyakran nyilvánult, az idegenek iránt való gyűlölet pedig történetünk egész folyamán keresztül megmaradt ; a kereszténység azonban, kiheverve az első két rázkódtatást, teljes tiszteletben állott. A mint pl. Nagy Lajos is arra alapította délkeleti politikáját, hogy görögkeleti népeket katholikusokká tegyen s ezzel is közelebb hozza őket a magyar államélet középpontjához ; úgy viszont a későbbi századokban sem csekély büszkeségét képezte a magyarnak, hogy a török ellen való irtózatos küzdelmeiben »a kereszténység védőfalának« nevezgették. Bámúlatos szervezet volt a kereszténység, melyet annyival' könyebben érthettek meg a magyarok, mert az soha és semmi időben nem volt összezavarva politikával és társadalommal. Ez már inkább a hyerarchia körébe tartozott, melynek különben érdekében állt, hogy a kereszténység erősödésével megszerezze a maga részére mindazokat az előnyöket, melyeket a nyugati országokban már kivívott. S ennyiben a kereszténység minden esetre hatott a polgári alkotmányra. Az első paragraphusok azonban csak a felületen maradtak s nem hatoltak a dolog lényegébe. Innen van, hogy Szent István nem rendek és szoros közigazgatás alkotásán kezdte működését, hanem csak a magyarok új kereszténysége s régi pogányos szervezete közt levő feltűnőbb ellentéteket akarta elsímítni. Egy volt, a melyet, mint intézményt egyszerre országosanvédelembe vett, ha nem kívánta is azt feltolni minden egyes alattvalójára; és ez a kereszténység. Azon eszme, mely már átalakította vagy átalakítandó volt Európa népeinek gondolkozásmódját s ezzel összes állami és társadalmi lételét. A középkor nálunk a kereszténység proklamálásával kezdődik. 1000-ben, márcz. 27. fogadta be népünket II. Sylvester pápa a kereszténység nagy családjába s ugyanazon év aug. 5-én> nyilatkoztatta ki a magyarság, hogy tagja kíván lenni e családnak. Tagja is lett egy század leforgása alatt teljesen. Ez elhatározásának már csak okozata, hogy mint nemzetis kilépett elszigetelt helyzetéből. Nemzetközi viszonyai nem-egyszer elkeserítették ugyan kereszténysége első századában is, pl,, a németeknek az a törekvése, hogy hűbérállamot alkossanak Magyarországból ; másrészt azonban épen akkor lett keresztény,, mikor Európa már bizonyos közszellemet teremtett.