Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - II. közl. 396

410 A KÖZÉL'KOU KEZDETE írtak-e róla paragraphust, vagy sem, tény, hogy a mit közös erővel szereztek, azon közösen osztozkodtak a magyarok. Chlodvig frankjai és Árpád magyarjai e téren egy nyomot követnek s mindkettejüknél a vezért bízzák meg a kiosztással. Oly népeknél pedig, kiknek »rablóhadjáratairól« írnak, nem kicsinység a vezér ily joga. Yan már erő, mely féken tartsa a kapzsiságot. S megvolt a mag, melyből kikelhetett a középkori feudalismus erős fája. Nincs gazdátlan terűlet az országban ; a király kezeli a még uratlan jószágokat s érdem és méltány szerént jutalmazza azokból híveit. Ehhez az eszméhez, ha a középkort még úgy jellemzi is, nincs másokat kizáró szabadalma Európának. A húnoktól fel a törökökig, kik annyi kilidst osztogattak szét a mi hazánkban is, eléggé ösmerték azt a török-tatár népek. Magukba magyarok is. Mert a Névtelen Jegyző szokott kifejezése, hogy »Árpád dedit terrain alicui«, nem oly idétlenség, mint a hogy általában mondják róla. Hazánk Európától a monarchiának csak keresztény formáját s európai színezetét, de nem eszméjét kapta, Teljesen igaza van Salamon Ferencznek, a vezérek korabeli magyar hadtörténelem megírójának : »Hogy Magyarország valamennyi hasonló nagyságú vagy nagyobb állam közt Európa legegységesebb és, hogy úgy mondjam, legzentralizáltabb állama volt, — arról mindenki meggyőződhetik, ki a középkornak egy históriai atlasát végiglapozza. És ezen egység onnan datálható, mikor a magyarok bejöttek az országba.« Mily csodálattal szól ez államhatalomról még a XII. század végén is Németország nagy államférfia, a magyarokat különben gyűlölő Freisingi Ottó püspök! S pedig épen akkor, midőn Németország erejét, melyet czélszerűbb lett volna az államegység megalkotására fordítni, az Olaszországgal oly hiában keresett egyesülés vágya kezdte, mindjobban lankasztani. Befelé erős, kifelé hathatós volt Árpád s fejedelem- és első 'király-utódainak monarchiája. Nem csoda, ha bejövetele után, erejében amúgy is megbízhatva, nem kapkodott azonnal külföldi minták után. Nem is e minták keresése hozta utódait békésebb összeköttetésekbe Európával. Egyedül a vallás volt az, miben ők az európai társadalom nemesebb törekvéseit megszerették ; minden egyebet csak annyiban fogadták el, a mennyiben izlésöknek megfelelt. Ezt azonban önzetlenül,teljesen és minden fenntartás nélkül. A honfoglaláskor oly katonai s társadalmi felosztása volt a magyar népnek, hogy nagyon könnyen alkalmazkodhatott az •európai felfogáshoz; pedig ennek ösmerete nélkül alakúit meg. A középkori főurak, köznemesek és jobbágyok intézményének csíráit voltakéj) vándorútjáról hozta magával a nemzet ; a