Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - II. közl. 396

MAGYARORSZÁGON. 401 bírták a bennmaradt dákokat : annyi bizonyos, bogy tulajdonképen erdélyi műveltségről szó sem lehetett a IX. százaban. A városok romban hevertek s ha keletkeztek is helyökön újak, — mint, Sarmisegethusa, azaz Ulpia Trajana omladékain Gredistye, — ott csak szláv hatás alatt lézenghetett az elrómaiasodott dák, mely már nem is földmívelés, hanem inkább pásztorkodással kereste mindennapi kenyerét. A krónikás szerént Gyalu csakugyan oláh és szláv népek élén szállt szembe a magyarokkal. Talán avarokat is vezetett ellenök. Erdély ma is a fekete szűrök hazája s fekete szűrt viseltek a hunok és avarok ; Erdélyt pedig még a XI. században is Fekete-Magyarországnak nevezi szent Bruno, szemben Fejér-Magyarországgal, hol csakugyan általános a fejér szűr divata. Erdélyben, ha igazán küzdeniök kellett a magyaroknak, csak oly néppel küzdhettek, mely már élt államban, ha akkor nem is alkotott államot forma szerént. E részben pedig legfrisebb hagyományai egyedül az avaroknak voltak, kik azonban felhasználhatták a föld népét is, a szlávokat s az oláhokat, a hogy krónikásaink már e korban nevezgetik az Erdélyben visszamaradt dákok ivadékait. Nemcsak krónikásaink, de néphagyományaink szerént is élt még egy nép a Hargitta és keleti-határhegység közt, sőt a Hargittának nyugati lejtőségein is. A székely nép ez, mely származását a húnokig viszi föl. »Csodás mese a történelem világánál a székelyek hűn eredete«, jegyzi meg erre Hunfalvy Pál, ki szerént »a székely nyelv maga is megczáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a székelyek nem lehetnek húnok, hanem olyan magyarok, mint a többiek ; mert nyelvök ugyanazon társadalmi és míveltségi lefolyás alatt képződött.« Nem külön népfaj a székely, hanem határőrző, akármilyen eredetű is különben. A nyelv bizonysága valóban igen erős érv a székelyek hun eredete ellen. S akármily általános is maga a néphagyomány, mely ez eredetet dogmaként hirdeti, csak félve szállhat vele szembe. Regék, melyek nem tudákos krónikaírók könyvében, hanem családok körében apáról űúra szállva, századokon át is épségben maradtak, hiában hirdetnék tehát, az Attila birodalmát tönkretevő nagy népcsata után a húnok egy töredéke mint került a Székelyföldre. Csaba íre, a hadak utja, a Csaba-várás szép meséje ép olyan lom ennélfogva a történetírás kezében, mint a hogy nem érdemelnek figyelmet Székelyföld mindazon helynevei, melyek Attila, Réka, Csaba emlékét örökítik. A pogány mythologiának szintén nincs ezek szerént bizonyító ereje, mert akkor is meglehetett az a székelyeknél, ha ők magyaroknak oda telepített töredékei. Azon pedig, hogy ez a székely mythologia helyhez van