Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - II. közl. 396

MAGYARORSZÁGON. 399 tatár népei közé tartoztak a kazárok s mégis jobbadán csak arab és perzsa földleírók és útazók tudósításaiból értesülünk viszonyaikról. »Különféle nemzetekből összegyülekezett« vitézek harczoltak, a Névtelen szerént, a szláv nevű, de kazár földön levő Eellaradnál a magyarok ellen. Voltakép tehát kimondja, hogy soknyelvű nép fölött vittek vezérszerepet a kazárok. Fejedelmök többnejűsége azt mutatja, hogy mohamedánok voltak. A kazároknál tényleg meghallgatást talált mindhárom monotheista vallás ; déloroszországi hazájukban a többség a zsidóhitet követte ugyan, nagyobb városaikban azonban a mohamedánoknak is voltak mecseteik. De ha még oly híresek voltak is vallástürelmükről a kazárok, könnyen megtörténhetett, hogy a mohamedánok egy része mindamellett is odahagyta a törzshazát s kisebb tömegben mai honunk földén keresett űj szállást. Ide magával hozta már a városépítés ösmeretét is, úgy, hogy Biharvárát csak kemény ostrom után vehették be a magyarok. Feltűnő, hogy valamint utrakelésük idején a kazár király javasolja a magyaroknak, volt szövetségeseinek, hogy fejedelmet válaszszanak, úgy e haza földén is a kazár népség meseszerű vezérének leányát választja fia nejéül Árpád. Ez, ha költemény, nagyon is logikus költemény. Különben azt a körülményt is érdemes volna megfontolni, hogy kazárokat ugyan egyedül a Névtelen említ hazánkban ; de a közép-európai szerzetes és más írók, kiknek előadásai nyomán egyben-másban indúlt, egész Európában nem ösmerik az ural-altájiaknak »politikai tekintetben legfontosabb« eme népét; míg másrészt bajos volna állítni, hogy egy magyar király jegyzője épen a királyok nemzedékrendében követne el oly durva botlást, hogy, lia máibizonyosat mondani nem tud, nem külföldi hatalmas, hanem egy belföldi kisebb nép legyőzött fejedelmének leányát írja Zsolt nejéül. Délen, a Maros baloldalán a Tiszáig és Dunáig ismét bolgárok vitték a vezérszerepet. Hazánknak e része az, hol még mindig találunk bolgár telepeket, csakhogy sokkal későbbi időkből. Annyi azonban bizonyos, hogy e délvidékről a XIII. században már mohamedán bolgárok, vagyis izmaeliták az arabok aleppoi főiskoláit is látogatják, s akkor már egészen elmagyarosodtak nyelvben, öltözetben egyaránt. Feltűnő, hogy a bolgárság e töredéke vallás dolgában teljesen más állásponton van, mint a balkáni bolgárság, mely a IX. században már keresztény. Ez ellenben a XI. század elejéig pogány; akkor egy része, sz. István idejében, fölveszi a kereszténységet, más része azonban az izlámot. Ha egy XIII. századbeli krónikás már nem írhat nemzetiségökről egész bizonyosat, az annak jele, hogy ekkorig valóban beolvadtak a magyarságba. Csupán fejedelmök neve, Glad