Századok – 1890

Értekezések - Dr. HUNFALFY PÁL: A magyar nemzeti krónikák - I. közl. 377

394 IIUNFALVY PÁL. mányra nézve jogosult az a kérdés : vájjon igazán a nép emlékezetibiil származott-é, vagy pedig íróli szüleménye, s az irodalomból jidott a nép közé? Hogy a magyarok Skythiából nem hozhatták a hagyománynak azon részét, a mely Attila halála után történtre, vagy soha nem is történtre vonatkozik : az, úgy hiszem, kifogástalanul igaz. De talán itt, az új országban, az előtalált szláv lakosoktól hallhattak a magyarok egyet-mást a mult idők eseményeiről? Ha itt hallottak volna valamit, az bizonyosan az avarokra vonatkoznék, a kik a hunok után majdnem harmadfélszázig uralkodtak ezen a földön, s a kiknek szántóvető maradékait 870-ig a bajor-német papok, tehát bizonyosan előbb a Methodius szláv papjai is, látták, ismerték. De az avarokról egy szó sincs a »nemzeti hagyományában. Mert Attiláról az összes szláv világ nem tud semmit ; annak emlékezetében csak az avarok híre maradt fenn. Tehát a »nemzeti hagyomány« csakis az irodalomból, a krónikából, jutott a magyar nép közé ; mert az itteni szlávoktól sem származott. Pray György ugyan már egy századdal és többel előbb mesének tartotta a hunok visszatérését Ázsiába, s onnan való új kijövetelét, valamint a három-ezer hunnak az Erdeibe való elbúj dosását is, a kiktől származának a székelyek. Sőt, igy folytatja, nevetséges azt állítani, hogy ezen bujdosók az ellenségtől való félelemből székelyre változtatták volna hun nevöket : mintha a névnek elváltozása ismeretlenekké tehette volna a gepidák előtt, a kikkel az imént harczoltak volt s a kik akkor Dákiának urai valának. Mégis Pray után is a magyar történetírók, majdnem kivétel nélkül, elhitték a hunok visszatérését Ázsiába s onnan való új kijövetelét Almos vagy Árpád alatt: csak a székeliek hunisá-') Commentitia est Hnnnorum ex Europa in Asiam xnigratio et reditus, quod Thuroezius narrat, neo majoris fidei, quam istinc deducit, Siculorum origo. . . . Ridiculum enim illud est, earn Hunnorum partem, cum in Transsilvaniam delata esset, metu hostium, ne pro Hunnis agnoscerentur, Siculos se appellasse ; quasivero mutató nomini tantum momenti inesset, ut Gepidis, qui Daciam tum habebant, quive paullum ante cum iis proelio conflixerint, quidvis aliud, quam Hunni, quos sermo, vivendi norma et amictus ab aliis discreverat, viderentur. Annales veteres Hunnorum, A varum et Hungarorum. Operâ et studio Georgii Pray. Vindobonae 1461. A 170. 180. lapon.