Századok – 1890

Értekezések - Dr. HUNFALFY PÁL: A magyar nemzeti krónikák - I. közl. 377

392 IIUNFALVY PÁL. csét vagy véletlent vádolni, vagy az isteni türelmet kell csudálni, liogy ilyen, nem mondom embereknek, hanem emberi szörnyeknek engedte által ezt a kedves országot. ') — Ottó bizony nem hízel­kedik a magyaroknak : de nem teszi még rútabbá a magyarok leírását a hun atyaíisággal, mert azt nem ismeri. Pedig tudja a mesét, melyet Jordanis mondott el, hogy a hunok ördögöktől és tisztátalan nőktől (ex incubis et meretricibus orti fuerant) szár­maztak. Nagyon oda illett volna ez is a magyarok megfeketíté­sére. Ottó tehát nem ismerte a hun-magyar eredetet, amint azt II. G-ejza udvarában sem ismerte senki. A hun-magyar eredet mondája csak II. András idejében jutott a magyar krónikába, mikor a Nibelungok líj szerkezete megvolt, s mikor a keresztes hadak is keresztül utazván Magyar­országon, itt a Nibelungok emlegette Attila országát látták, s a magoktól nyelvileg is különböző magyar népben a hunok utód­jait sejtették. S most kezdélc német és magyar papok a magyar nemzet eredetét is kutatni. Nemzeti hagyomány utárt hirdeti a legrégibb magyar kró­nika a magyarok és a székeliek hűn eredetét, :mondják, írják, tanítják. Bárhonnan származnak is a magyarok : emlékezetűkben csak a való történetekről lehet vala némi hagyomány. Tegyük fel, hogy igazán a Skythiába visszatért hunok utódjai voltak Árpád magyarai. Ezek tehát Attilának viselt dol­gairól megtarthattak volna akármilyen emlékezetet is, de nem ám olyan dolgokról, a melyek Attila élete után történtek, vagy soha nem is történtek. Annak a híre p. o., hogy a 453-ban meg­thai Attila 499-ben pusztította el Argentínát, s ezt Strosburc-nak nevezte el, csak nem érhetett a Skythiában sokasodó hun-magya­rokhoz. Avvagy az az Ízetlennél is ízetlenebb mese, hogy Attila, miután Franczia- és Flandria-országokat elpusztította, Kölnben tizenegy ezer szüzet, a szent Ursula vezérökkel együtt, kaszabolt le, Bendegúz fülét örvendeztette volna-e ott Skythiában ? Való­ban csudálva csudálkozom, ha valaki ma is nemzeti hagyomány-') Ungari sunt moribus et lingua barbari et feroces, ut jure fortuna culpanda, vei potius divina patientia sit admiranda, quae, ne dicam hominibus, seil talibus liominum monstris tam delectabilem exposuit terram. Liber pri­mus. Caput XXXI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom