Századok – 1890
Értekezések - Dr. HUNFALFY PÁL: A magyar nemzeti krónikák - I. közl. 377
A MAGYAR NEMZTETI KRÓNIKÁK. 389 liogy előbb a »zekul«-okról ugyanazt az anekdotát elmondta, melyet Kézainál találunk, s hogy ott a zekul-okat Ruthéniába lovagoltatja a magyarok eleibe, velők együtt hódíttatván meg Pannoniát (in Rutheniam eis occurrerunt, conquestrantes simul Pannoniae regionem.) Most felelhetünk már arra a kérdésre : mikor keletkezett a mesélő krónika ? vagy inkább mikor jutott a hun-magyar eredet a magyar krónikába 1 Semmi esetre nem a Nibelungok megtökéletesedése előtt ; nem a XII. század vége előtt, tehát csak a XIII. század folytában. E mellett nemcsak külföldi, de belföldi források is tanúskodnak az által, hogy a IX., X., XI., XII. századokban mitsem tudnak a hun-magyar eredetről. A nyugati krónikák (Pertz kiadásában) az avarokat sokszor nevezik hunoknak, de országukat még többször Hunniának. Nagy Károly rendesen »contra superbissimam gentem Avarorum in Hunnia« indítja hadseregét. Ellenben ugyanazon krónikák mindenkor ungri, ungari, soha nem huni névvel nevezik a magyarokat. Azon körülmény tehát, hogy az Annales Alamanici, Sangallenses, Weingartenses, Augienses, Colonienses, Fuldenses, Ekkerhardi IV., casus S. Galli a 925. 933. évről ungri-nak ; — az Annales Lobienses, Winburgenses a 918s 928., 1037., 1042., 1047. évekről ungari és ungarii-nek nevezik a magyarokat, világos bizonyítéka, hogy akkor ezen külföldi írók a magyarok huniságát még nem ismerik vala. — Bölcs Leo és Constantinus Porphyrogenitus, konstantinápolyi császárok, sem hallottak semmit is a magyarok huniságáról ; pedig, ha valahol, Konstantinápolyban dicsekedtek volna a magyar követek, hogy nemzetök a hunok utódja és örököse. Sőt Konstantinus avar királynak hiszi Attilát2), oly homályos vala ott a hun emlékezet. Azonképen a prumi apát Regino, Árpád kortársa, és Liut•) Tudni kell — így beszélli a császári író »De administrando imperio«, Cap. 28. — hogy Yenetia (lkvraa) hajdan üres, lakatlan, mocsáros hely volt. A mostani velenczések akkor aquilejai és másféle frankok valának, szemközt Velenczével lakván a szárazon. De az avarok királya, Attila, tou oá 'A-cíXa ßa3i\su>; 'Aßctpiov èXfro'vtoç eljővén és egész Frankságot pusztítván, Aquilejából és más helyekről oda menekülének a frankok, s ott lakásokat s a lakatlan szigeteken kunyhókat kezdének építeni (rjpJjcíVTo xoXußM sxstas Ttoisîv).