Századok – 1890

Értekezések - PÓR ANTAL: Lipóczi és Nekcsei Demeter és Sándor 20

LIPÓCZI ÉS NEKCSEI DEMETER ÉS SÁNDOR. 35 Olaas nemzetségbeli kunok, kivétetvén a nádor bíráskodása alól, melyhez a kunok ekkor már rendesen tartozának, Demeter tárnokmestert nyerték bírójokul. Tekintélyének híre elhatott a pápai udvarig, noha ott csak mint trencsényi vármegyeispán volt ismeretes. Midőn, ugyanis a magyar főpapok a pápai tizedadót, mint a viszonyokhoz képest rájok rótt súlyos terhet viselni hajlandók nem valának, és Károly király főpapjai pártját fogta: a római szentszék e kényes ügy elintézésére 1331. április 1. kelt külön levelében közbenjáróul Demeter urat is fölkérte. Ha — úgymond XXII. János pápa — Magyarország főpapjai elméjökben megforgatnák azon különféle sanyargatásokat, melyek a római anyaszentegyházat érték, fiúi hűségökköz képest nem hiszszűk, hogy zokon vennék ama hat évre szólló tizedet, melyet néhai V. Kelemen pápa a viennei zsinaton kirótt, de sőt egyéb segélyt is nagylelkűen megajánlanának ; mert hisz mi is mindig atyai szeretettel voltunk irántok és óvakodtunk terhökre lenni. Kéri azért Demeter ispánt, hogy a szentszéki követeket, kik ez ügyben Magyarországba érkeztek, »férfiasan és hatalmasan« istápolja.2

) Az előadottak azonban nagy részint csak mellékfoglalkozásai voltak Demeter tárnokmesternek. Főkötelessége az ország pénzügyének kezelése, a koronajavak gondozása, a király és királynő jövedelmeinek behajtása, szóval: az ország pénzének, e rerum gerendarum nervusnak beszerzése volt. Sajnos, részletes adattal, e téren még kevesebbel szolgálhatunk. Az idők távolsága, mostohasága, s azon körülmény, hogy az efféle, financziális rendeletek és intézkedések, mint köznapiak és sokszor változók, nem birnak monumentális értékkel, — megfosztának bennünket az élvezettől, hogy belőlök mint Demeter tárnokmester financziális éleslátása gondozása és becsületessége okleveleiből tanulságot meríthetnénk. Erre talán szakképzettségünk is hiányzanék. De az összes eredmény, melyet Demeter működése fölmutathat, annál meglepőbb. Azt százszorosan ki lehetne mutatni, ha köztudomású nem volna, hogy az ország gazdasági állapota épen a XIV. század elején annyira elgyarlódott vala, mint soha előbb. A főurak, mint Y. Kelemen pápa találón mondja, megosztoztak a király jószágain és neki nem hagytak semmit ; a három pártkirály pénztárába alig került egy lyukas dénár az országos jövedelemből ; az egyház végső Ínségre jutott ; a kisebb nemesség szolga sorsra ») Fejér, CD. VIIl/lII, 192. VIIl/V, 196. Anjouk. Okmt, II, 39. 377. 2) Theiner, Monum. Hung. I, 551. 3*