Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - I. közl. 311

324 A KÖZÉPKOR KEZDETE meghódolt az avaroknak, Pannoniában telepedett le és csakhamar beléjök is olvadt; otthon, hazájában a fajra és nyelvre nézve annyira különböző szlávság hatásának sem tudott ellenállani; hogy tehette volna azt egy rokon néppel szemben? 818-ban a bolgároknak egy más töredéke horvát földön, a frankok szomszédságában telepedett le s mert a pártosokat régi fejedelmök vissza akarta hurczolni, a szökevények Jámbor Lajos császár oltalmáért esengtek. A fejedelem, tíz év múlva, e miatt a frankok drávántúli tartományát kezdte pusztítni : Valahol a Muraközt, s általán a mai Zalamegye délnyugati részét. Nagy Alfréd, ki Angolországon 871-től 901-ig uralkodott, határozottan írj a, hogy Karinthiától keletre, (az avar és pannóniai) pusztaságon túl Bolgárország fekszik. Az avar és pannóniai pusztaság az egész Dunántúlt magában foglalta s Alfréd király, ki a mindenüvé beférkőző normannok révén, kikkel ugyancsak sok baja volt, jól értesülhetett az akkori Európa politikai viszonyairól, itt nagyban erősíti a Névtelen Jegyző szövegét. E körülményt egy író sem vette figyelembe a tiszai bolgárság ellen folytatott polémiában. A Tiszavidék helyzetéről azonban később lesz szó. Arra, hogy a már elszlávosodott bolgárok a mostani Szlavóniában, vagy a Dunántúli dombosvidék déli részeiben, a Dráva balpartján, letelepedtek volna, idáig senki sem idézhet adatot. Határvonaluk a Száva maradt, hol horvátok, szerbek és más szlávok közt vegyesen lakva nagy részök már a IX. században elszlávosodott. E szávaparti bolgárok herczegét, Bogorist, a thessalonikai származású Cyrill és Method nyerte meg a római kereszténységnek. Cyrill már 855-ben feltalálta a róla nevezett glagol betűket s írásban az evangélisták műveinek lefordítása által azok segítségével, szóban szláv nyelven hirdette Krisztus tanait. Mivel azonban a két apostol korábban a bolgárok törzsrokonainál, a kazároknál is működött, mint hittérítő, alkalmuk nyilt megtanúlni a kazár nyelvet, melytől csak kevésben különbözhetett az ősbolgár. Már pedig feltehetjük, hogy a bolgár népnek nemegész tömege szlávosodott el egy század leforgása alatt, — hogy tehát az eredeti nemzetiségükben még megmaradt bolgároknak s rokonaiknak, az avaroknak is anyanyelvükön szónokolhattak. A források ugyan csak szláv nyelvű tanításaikról emlékeznek; de mentül bizonyosabb, hogy a Dunántúl dombosvidékén ekkor még csak elszórtan laktak szlávok s a népesség főtömegét ott avarok s elavarosodott bolgárok képezték, annál kevésbbé hihetjük, hogy a nyelvükön tudó apostolok csakis a már elszlávosodottak térítésére szorítkoztak volna. S ha a szláv liturgia mégis a bolgárok révén jutott örökségül a későbbi századokra, ezt csak a Balkán-félsziget bolgáraira vonatkoztathatjuk.