Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - I. közl. 311

314 A KÖZÉPKOR KEZDETE adat, hogy pár századig éltek még Italiában a pannonok által magukkal hozott helynevek. Bizonyosan csak a tehetősebbek hagyták oda az őshazát, hol nem volt már jövője a rómaiságnak, mert semmi sem biztosította a városi elemet, melyé a társadalom. A germánt gyűlölte a hasonlíthatatlanul magasabb műveltségű római; s az első imperátorok óta mégis kedvében járt; megfogadta zsoldosnak s eltűrte városaiban. Méltányolta tehát azon tulajdonságát, hogy alkalmazkodni tudott a fennállókhoz s nem akart magának tabula rasat csinálni. De mit várhatott az avarok lovas népétől s mit különösen a velők együtt beszivárgó szláv elemtől? Már a hűn is sorra rombolta a várakat, városokat, melyeknek őrzésére, mint lovas nép, ő maga nehézkes lett volna ; a kőhalmazoknak hasonló okból nem volt barátja az avar sem, mely egyébiránt állandó hazát keresett itt; mint azonban látni fogjuk, kővárak helyett földsánezokban kereste élete és vagyona biztonságát. A szlávnak viszont fogalma sem volt még állami életről, csak nemzetségeket ösmert, s ilykép meghunyászkodó az erőssel, hatalmaskodó a gyöngébbel szemben, most a hatalmas avarokat egymaga akarta szolgálni. Nekik hagyta az állameszmét, de magának követelte az új, durva társadalmat. Pannoniát a longobárdok inkább zálogban, mint örökségképen hagyták az avarokra. Mert kikötötték, hogy ha eredménytelenül járnának Olaszországban s onnan vissza kellene fordálniok, vagy 200 év leforgása előtt bármikor visszakívánkoznának, a/, avarok kardcsapás nélkül adják vissza az ő Pannoniájukat. Naivabb e kívánatnál csak annak helybenhagyása lehetett. Állami szerződés, melynek alapja a lovagias Ígéretben való megbízás ; ugyanaz a szellem, mely kötelezi a hadvezért, hogy megizenje az ellenségnek, mikor, hol és milyen erővel fog reá csapni. E felfogás is bizonyosan a középkorhoz tartozik már. S annál feltűnőbb, mert ilykép árják szerződnek turániakkal, kiket műveltség dolgában alig is múltak felül. Hajóépítésre longobárdok tanították meg az imént még kizárólag lovas avar népet, s ez oly gyorsan beleélte magát az új fegyvernembe, hogy tengeri vállalattól sem riadt vissza. Egy fegyvernemnél, a lovasságnál azonban ő is tanította valami újra a longobardokat s velők egész Európát. A klassikus Róma sok minden téren teremtett ugyan nagyot s a hadtörténelemben légionáriusainak érdemei is elévülhetetlenek; de lovassága talán sohasem döntött. Lándzsája végén levő keresztvasa, stapese segítségével kissé nehézkesen ült lóra a római s azontúl kevés eszköze volt, hogy ménjét fegyelmezze. A kengyelvassal az avarok ismertették meg Európát s e magában véve jelentéktelen eszköz adott nekik módot, hogy zárt